A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

37

tókat vezetik félre. Valahányszor ugyanis külföldi küldöttségek, vagy egyéb látogatók érintik Sanghait, a város bemutatásával kapcsolatban "véletlenül" érintenek katolikus templomokat is. Előzőleg azonban értesítik a látogatás időpontjáról a "kínai katolikus hazafias szövetséget", hogy kellő időben működésbe léphessen. Ennek a szervezetnek az a feladata, hogy ilyenkor megtöltse a templomot "hívekkel", nehogy a külföldi látogatók csak üres padsorokat találjanak benne. Az összeterelt emberek egy része akárhányszor nem is katolikus vallásé, vagy csupán "anyakönyvezett katolikus". így játsszák meg idegenek számára azt, hogy Kúrában vallásszabadság van. Ez a minősíthetetlen látszat-keltés egyik oka annak, hogy a katolikusok elkerülik saját templomuknak még a tájékát is; nem akarnak a kommunisták tervszerű félrevezetésének eszközeivé lenni. Ehhez az értesüléshez csak azt szeretnénk megjegyezni, hogy sok nyugati látogató, főleg a "jólértesült újságírók", bedűlnek ennek a fogásnak és beszámolóikban "saját megfigyeléseik" alapján jelentik ki, hogy Kínában igenis van szabad vallásgyakorlat...

Vallás a politika szolga■ A kínai kommunista párt politi - I a tóban. kai célok szolgálatába kényszeríti a különféle vallásos csoportokat. így pl. a műit tavasszal "Kína hazafias buddhistái "egy "önkéntes", tisztán "vallásos összejövetelt" rendeztek Pekingben. Erre meghívták a rokon-szellemű katolikus, protestáns és mohamedán szervezetekképviseleteitis. Az összejövetel összes résztvevői, teljes egyetértéssel azt követelték, hogy Dél-Vietnám buddhistáit "ki kell szabadítani az imperialisták karmaiból".

Besúgóktól való rettegés. Egy Kanton-tartományból származó menekült arról számolt be, hogy azon a környéken, amelyen az ő otthona volt, nincs többé se buddhista templom, se kolostor, mert Kantonban most az a jelszó járja; "A vallás túlhaladott álláspont és merő babona". Mindenki attól retteg, hogy titkos besúgók feljelentései miatt bajba juthat, ha másokkal beszélget. "Éppen azért senki nem mer mással beszélgetésbe elegyedni, vagy pláne kérdéseket feltenni".

Kínakatolikus hívei teljesen magukra maradva igazán hősiesen harcolják az életre-halálra szóló harcot hitükért. Sz. Pál szavai szerint: Krisztus teste vagyunk és egyenkint tagjai. (Vö. 1 Kor. 12, 27.) Minden testben, valahányszor "az egyik tag szenved, valameny- nyi tag együtt szenved vele". (Uo. 26. v.) Együtt érzünk-e szenvedő kínai testvéreinkkel? Legalább imádkozunk-e értük?