A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
8 álltunk fel mindnyájan. Illendően elköszöntünk Máriától és Józseftől, meghagyva nekik, hogy ha valamiben szükségük támad, üzenjenek csak ki nekünk, s mi majd előteremtjük, ha kell a föld alól is. Térdet hajtottunk az alvó Gyermek előtt s kihátráltunk a barlangból. Még egy búcsúpillantást vetettünk befelé, s sietve elindultunk vissza a nyájhoz... Már hajnalodott... Ezzel az öreg pásztor be is fejezte az elbeszélést, s a többiek Áron felé fordultak, hogy mondjanak neki valamit. De csak hált helyét találták. Annyira figyeltek az öreg juhász szavaira, hogy csak most vették észre, Ár on közben észrevétlenül visszament a nyájhoz, s őrt állt a juhok felett, nehogy valami bajuk történjék... Ml LELTE EGYHÁZAD, URAM?- Egy fáradt keresztény imája. // Mi lelte Egyházad, Uram? Recseg-ropog minden eresztékében. Ősi falairól pereg a vakolat, porfelleg dől sarkaiból s mór-mór megvakult ablaktáblákon át metsző sugarat vetít a kíméletlen napsugár. Mi lelte Egyházad, Uram? A roppant nyáj tekintélyes juhaivoltunk, mások gondoztak bennünket, mások gondolkodtak helyettünk - fekete és violaszín ruhájú pásztorok. S íme, azt mondják nekünk, hogy vállalnunk kell a felelősséget s azt, hogy végre felnőttként saját lábunkra kell most állanunk. Háborítás nélkül, nyíratlanul ülhettünk padjainkban, békén lapozgat, hattuk imakönyvünk s az volt a fődolog csupán, hogy áhítattal vegyünk részt a szentmisén. S egyszerre azt kívánják tőlünk, hogy megértsük, amit a pap mond és cselekszik. Avégett, hogy testületed tagjaikéntáll. hassunk eléd. Épültünk a változatlan formákon és szokásokon, az Egyház állandó voltát láttuk ezekben. S íme, kíséri etek folynak most, feladják mindazt, ami eddigőrzendő és becses volt s arról beszélnek, hogy alkalmazkodnunk kell a világhoz. Riadt vagyok, Uram, hogy ilyesmiket kell hallanom. Szívesen maradnék jámboran a megszokott sarokban,csak ne kellene cselekednem. Uram, aggódom Egyházadért s önmagamért is. Nem beszéltél-e nekünk a tűzről, amita földre szándékozol küldeni? Ám én elégedett voltam az altatóval. Mi lelte Egyházadat, Uram? Felébresztett engem. Segíts hát, hogy hitem is felnőhessen hozzá. (A "Wiener Kirchenzeitung" június 27-iszámából.)
