A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
35 ha az előbb fölsorakoztatott népek hitvallóinak szenvedéstörténetét gondosan figyeljük, meg kell állapítanunk, hogy - Albániát, Eszak- Vietnámot és Szudánt kivéve-mindegyikbenbizonyos "enyhülések" jelei mutatkoznak. Mintha az üldözők belefáradtak volna abba a céltalan törekvésbe, hogy az Egyházat mindenáron kiirtsák, vagy legalábbis elfojtsák életnyilatkozásait. A legdühödtebb kommunistának is előbb-utóbb be kell látnia, hogy a vallásüldözés semmiképp sem segíti elő a rendszer annyira óhajtott népszerűségét, sem nem javít a folytonos válságokkal küszködő általános gazdasági helyzeten. Jugoszlávia az 1963. évi új alkotmányából kihagyta azt a kommunista alapelvet, hogy "párttagság és bármiféle vallás gyakorlásaössze- férhetetlen egymással". Azóta lényegesen javult a hívők helyzete is, meg az Egyháznak az állammal való viszonya is. Ilyesfajta álláspont lehetősége mellett, óvatosan ugyan, de mind sűrűbben hangzanakel fölszólalások a Szovjetunióban, Lengyelországban és más kommunista államokban is. Még az Egyház üldözésében a legtervszenbben és legkövetkezetesebben eljáró Kínában is mintha a hatóságok kis szabadabb lélegzési időszakot engednének meg a bámulatosan hűséges kínai hívők számára. Szentséges Atyánk azt kéri tőlünk, hogy igazán buzgókönyörgéssel ostromoljuk az Úr Jézus szerető Szívét azért, hogy "a hitükért üldözést szenvedőkhitvallása egyengesse az utat Krisztus Evangéliuma számára". Hogy mennyi idő múlva fogja a mennyei Atya gondviselése meghozni Krisztus legfölségesebb diadalát a világtörténelemnek legsötétebb üldözési időszaka után, azt nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy imádságunk "megrövidítheti a megpróbáltatások napjait" (Vö. Máté 24, 22.) Tehát mind üldözött testvéreink szenvedéseinek megrövidítése, mind Krisztus Urunk mielőbbi megdicsőülése érdekében az egyszer igazán lelkesen sorakozzunkföl Szentséges Atyánk mögé! ____________________________________. CONSALVI bíboros megbetegedett. Orvosai körülvették és mindenképpen rá akarták beszélni, hogy hagyja abba azt a lázas munkát, amelyet éveken át folytatott. A főpap végül is megkérdezte: - Meddig élek, ha csak nyugszom és nem dolgozom? • Nyolc-tíz évet, • válaszolták az orvosok.- Es ha dolgozom? - Legfeljebb 4-5 évet.- Jól van! Akkor dolgozom tovább. Öt hasznos év többet ér,mint tizenöt haszontalan.