A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
20 vetésének, kiszáll a csónakból és elindul a város felé. Új tanítványai odahagyva mindent habozás nélkül nyomába szegó'dnek. Péter csak úgy félvállról, - mint aki igazán jelentéktelen dolgot intéz el - odaszól társainak: a halakat osszátok el magatok között, a bárkát pedig húzzátok partra, egyelőre nincs rá szükségem. - Jakab és János pedig megölelik atyjukat, az öreg Zebedeust s áldásával indulnak útra. Az öreg is hallotta meghívásukat, s mivel jól ismerte már a Mestert, aki egyébként rokona is volt, ellenkezés nélkül, sőt örömmel engedte el fiait. Azok boldogan sietnek Péter és András után, s csakhamar mind a négyen együtt mennek a Mesterrel __ IMÁDSÁG SZERETETÉRT (Teilhard de Chardin: Le Milieu Divin) "Istenem, add, hogy felismerjem másokban a Te arcvonásaidat... Te azt akarod, hogy az emberek között és közöttem megnyilatkozzék - - Eucharisztiád segítségével • az az alapvető vonzás, (melyet homályosan éreznek mindazok, akik valamiképpen szeretnek), mely titokzatosan egy nagy Egységbe kapcsolja az értelmes teremtményeket, eggyé olvasztjaőket Benned, Jézus Krisztus. Ez a vonzás magasabbrendű, mint az egyszerű természetes rokonszenv... Te nem követelsz tőlem olyasodami lélektanilag lehetetlen lenne, • hiszen az emberek idegen és megszámlál hatatlan tömegében mindig egyetlen személyes Lényt, Tégedet kell szeretnem. Nem kötelezel arra, hogy képmutató legyek felebarátaim iránti sze- retetemben: hiszen szívem vonzalma csak testvéreim lényének mélyén, azok legszemélyesebb és legegyedibb valójában érhet el Téged: a Te Személyed képezi azok legszemélyesebb kincsét és szeretetem valóban a másikat keresi, amikor Téged keres túl az esetlegességeken. Nem, Te nem követelsz tőlünk semmi hamisat, semmi lehetetlent. Csupán arra ösztökélsz bennünket Kinyilatkoztatásod és Kegyelmed által, hogy öntudatra jusson bennünk az, ami leginkább emberi lényünkben. A.z emberiség aludt eddig (-alszik még-): kicsinyes, önző szerelmeinek szegényes örömeibe burkolózva, öntudatlanul. Valami végtelen lelki energia szunnyad az embermilliókban, mely csak akkor szabadul fel, ha szétfeszítjük önző kisvilágaink v á I a szf a I a i t, és elhagyva beszűkült látóhatárunkat, felemelkedünkaz egyetemes valóságok állandó és gyakorlati szemlélésére. Jézus, az emberi tevékenység Megváltó ja! Te adsz értelmet életünknek! kz emberiség szenvedésének Megváltója! Te adsz értéket az emberi kínnak! Légy az emberi egység menedéke: késztess bennünket arra, hogy elhagyjuk kicsinyességeinket és Reád támaszkodva bátran kievezzünk a Szeretet ismeretlen tengerére.
