A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
18 tették a nagy hálót. A napsugár által megvilágított kékeszöld vízbe lassan süllyedtek bele a háló nagy, barna szemei. A halak mintha csak erre vártak volna. Egyszerre minden irányból megrohanták, úgy, hogy mire a háló teljesen lemerült, már meg is telt velük. Pedig még egyre jöttek, s mind be akart jutni a hálóba. Amelyiknek ez nem kikerült, izgatottan úszkált a háló körül, egy kis helyet, nyílást keresve. S mintha a bent lévők kárörvendő mosolyra húzták volna szájukat, látva a későn érkezők hasztalan erőlködését. Fent a halászok mit sem sejtettek abból, ami a vízben végbement. S a Mester sem árult el nekik semmit. Nyugodtan ült a padkán, bár mintha valami titokzatos mosoly játszadozott volna szája szögletében. O jól tudta, mi történt a mélyben, hiszen neki, a Természet Urának engedelmeskedve tolultak ide a halak. S ezzel a halászattal nagy, komoly igazságokra fogja tanítani jövendő apostolait és Egyházát. Nagy események elindítója lesz ez a halászat. Péter csónakja örök jelképe marad Krisztus Egyházának, a halászok eredményes munkája pedig a Jézus áldásával múködő emberhalászok apostoli sikereinek. Már éppen meg akarták kezdeni a szokásos körutakat a csónakokkal, amikor úgy látszik feltűnt valami. Péter ijedt arccal integet testvérének, Andrásnak, hogy jöjjön csak gyorsan melléje. Egy kicsit odébb akarta ugyanis húzni a hálót, de az meg se moccan. Mint- hacsakató fenekéhez cövekelték volna! Óvatosan húzogatják jobbról - balról, de meg sem mozdul. Erre mindketten belekapaszkodnak, s teljes erővel húzzák. Végre enged az erőszaknak s lassan emelkedik. De oly nehéz, mintha ólom lenne benne. A csónak is oldalt dől, s időnként egy-egy roppanás jelzi, hogy szakadozik a háló. Látják, hogy így semmire sem mennek. Integetni kezdenek ezért a másik csónakban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jönnek s közös erőfeszítéssel sikerül végre annyira kiemelni a hálót, hogy megláthatják mi van benne, mi tette ilyen súlyossá. Csodálkozva s örömmel kiáltanak fel! Akkora tömeg halat fogtak, hogy nem csoda, ha a háló szakadozni kezdett. Elkezdték a rakodást a csónakokba. Kezdetben csak a jó fogás felett örültek, s tréfálkozva mondogatták, hogy úgy látszik a halak megbánták éjjeli hűtlenségüket, s így akarják jóvátenni hibájukat. De amint a két haj ócska egyre telt s a halak mégsem akartak elfogyni, gondolkodóba estek. Ez nem közönséges jó fogás, amilyen néha máskor is megesett velük. Itt valami történt. Hiszen mindkét bárka úgy megtelt, hogy majdnem elmerültek. Péter titokzatos sejtelmek lepték meg. A Mesterre pillantott.
