A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
42 Nem mindenütt ragadtatja magát a túlzó nemzetieskedés ennyirt. szélsőséges és égbekiáltóan kegyetlen megnyilatkozásokba. De mindenütt, ahol föllép és érvényesül, elvakulttá teszi az embereket, homlokegyenest ellentétben áll a legfőbb keresztény törvénnyel, az általános felebaráti szeretettel és helyébe a nemzeti vagy faji gőgöt, mások lenézését, a faj és vér istenítésétülteti el a lelkekben. A túlzó nacionalizmus a felebarát szeretete helyett a gyűlölet lelkületét teremti meg, amely az erősebb népet vagy fajt a gyöngébb népek, vagy az ún. "kisebbségek" igazságtalan elnyomására, az emberi méltóság eltaposására és a zsarnoki uralom kegyetlenségeire vezet. Am, úgy hisszük, hogy elállhatunk a nacionalizmus átkos következményeinek további leírásától. Legtöbben átéltük századunk két világháborúját és azok szörnyű következményeit; túlfűtött nemzetieskedés és fajimádat robbantotta ki őket. Vagy idézzük magunk elé szegény hazánk és népünk sorsát; immár 22 év óta őrlődik egy óriási malomkő súlya alatt, és az a malomkő végső elemzésben az orosz nacionalizmus, amely a maga politikai, gazdasági és világnézetirendszerét szuronyokkal kényszeríti rá Magyarországra és még közel egy tucatra menő más ország népére is. Az egyetlen ellenszer: A nacionalizmusból fakadó egyel keresztény szeretet! oldalú nemzeti, vagy faji büszkeség, a más nemzeteket lebecsülő önteltség, kizárólagosság, bizalmatlanság, sőt üldözés és elnyomás csak egyetlenegy átfogó erejű erényben találja meg ellenszerét; a hamisítatlan keresztény szeretetben. Ez a szeretet ugyanis minden emberben, akármi legyen is nemzetiségi vagy faji hovátartozása, egyaránt a mennyei Atya gyermekeit látja és éppen ezért "felebarátját", sőt testvérét ismeri fel benne. Megkülönböztetés nélkül mindenki iránt cselekedetekkel juttatja kifejezésre ennek a magasabbrendű, Krisztus iránt való szeretetünkbengyö- kerező szeretetnek a valódiságát. Azok a világszervezetek, amelyek a nacionalizmus széthúzó erőivel szemben az együttérzést és együttműködést akarják megvalósítani a különféle nemzetek közt, a maradandó béke és boldogulás biztosítására elsősorban valami közös "nemzetközi jog" kidolgozásán és elfogadtatásán fáradoznak. Vagyis elsősorban az igazságosság erényét akarják érvényre juttatni. Nyilvánvaló, hogy kölcsönös igazságosság nélkül a nacionalizmus túlkapásait nem lehet kiküszöbölni. Viszont az is világos, hogy a jog és igazságosság önmagában nem elegendő. A jog és igazságosság ugyanis nem képes az emberi szí-
