A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

7

tenni, csupán csekély számú, szélsőségekre hajló egyéneknél találnak visszhangra.

Eltekintve ezeknek a mozgalmaknak lázas tevékenykedéseitől, a japán nép zöme gyakorlatilag elszakadt a vallástól. A hajdan oly magasztos erkölcsi eszményekért lelkesedő ország túlnyomóan anyagias lelkületűvé lett; az emberek minden érdeklődése a jólét biztosítására, a jövedelem állandó emelésére összpontosul. Annyira igénybe veszi őket a munka hajszája, hogy fáradtságukmiatt se kedvük, se idejük nincs vallási kérdések tanulmányozására, a fogható értékeken túlnéző töprengésekre, eszmélődésekre. Az átlagos japánt semmi sem érdekli az élet közvetlenül tapintható valóságain kívül. Pogány vallásából csalódva kiábrándult. Lelke vallásilag vigasztalansivataggá vált. Innen érthető, hogy a soha jobb létet nem látott japánok közt megdöbbentően sok az öngyilkos, mégpedig a serdülőkort követő években, amikor egyébként az ifjúság élénk ábrándokkal és nagy várakozásokkal néz az élet elé.

Lesz-e vallásos fel- A japán nép egyszer már szemI e n d U I é s? neszökőenbebizonyította, hogy a

kereszténység nagyon megfelel annak, amit lelke mélyén kíván. 1549. augusztus 15-én tette lábát japán földre az első katolikus hithirdető, Xavéri Sz. Ferenc. Az újkor Sz. Páljahamarosanannyiramegszerette Japán népét jellemének sok értékes vonása miatt, hogy "szeme fényének" nevezte. Húsz évre rá már 30 000 körül járt a katolikusok száma. És ez a szám roha- modan szökött fölfelé. A 17. század első évtizedében (1610 körül) számuk túlhaladta a félmilliót. Szinte páratlan eredmény a misszióktör- ténetében! Sajnos, a rövidesen rá kitört és évtizedeken át tartó, néha az egész egyháztörténelemben páratlan kegyetlen és vérengző üldözés szinte teljes egészében kiirtotta ezt a gyönyörű virágzásnak indult egyházat. Néhány helyen maradtak fenn (papok, templom és közös istentisztelet nélkül!) lappangó katolikus csoportok, akik egészen a múlt századmásodik feléig, családi hagyományként adták tovább örökségüket; keresztény hitüket. A múlt század vége felé fedezték fel őket az új hithirdetők, akik 250 éves kitiltás után végre újból megjelenhettek Japánföldjén.

Ma, sajnos, a katolikusok száma annyira jelentéktelen töredék, hogy még kovásznak is kevés ahhoz, hogy ekkora tömeget áthathasson. Pedig a japánok mai lelki irányvesztettségében egyedül a kereszténység tudna biztos és a japán lélek igényeinek megfelelő irányítást adni. Akis hívőcsoport szinte kivétel nélkül példásan éli vallását. És