A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
19 is nem nyilatkoztatta ki magát az Isten és nem jelentette ki nekik, mit s hogyan kell cselekedniük. S minél jobban nő a könyvgyűjtemény, annál többször esik szó az eljövendő Valakiről, a Messiásról, aki majd megváltja Izraelt és az egész emberiséget. Izrael szentül hiszi, hogy féltve őrzött könyveiben magának Istennek a szavai és cselekedetei vannak följegyezve. Isten szava? Nem öntelt vakmerőségből fakad ez a beszéd? Hiszen igen sok könyvről biztosan tudjuk, ki írta: Mózes, Dávid, Jeremiás stb. Még a fölületes olvasó is észreveheti, mennyire magukon viselik az ún. "Szent Könyvek" az író és a kor bélyegét! Valóban Isten szavának tolmácsaiéit volna Mózes, Dávid, Izaiás és a többi ismert és ismeretlen szerzője^a Bibliának? Semmi kétség afelől, hogy Izrael egy percig sem kételkedett ennek igaz voltában. Ezért volt akkora becsülete a Bibliának Izraelben. Szombatonként, mikor anép a "zsinagógák"-ba gyűlt imádkozni, ezekből a könyvekből olvastak nekik részleteket a papok. Ebből állt a heti "istentisztelet", tekintve, hogy áldozatot csak a jeruzsálemi templomban volt szabad bemutatni az Úrnak. Zsinagógák azonban mindenfelé voltak szerte az országban. Hapedignagy, veszedelmes vállalkozásról volt szó; a sorsdöntő pillanatokban szintén a szent könyvek utánnyűltak. így pl. midőn a Kr. előtti második században a Makkabeus háborűk alatt kétséges volt a csata kimenetele, a zsidó csapatok vezére, Makkabeus Júdás meghagyta, hogy olvassanak föl a szent könyvekből (II. Makk. 8, 23.) Ezt máskor is megtették; a törvényből és a prófétákból vett szövegekkel öntöttek a vezetők katonáikba bátorságot és tüzelték harci kedvüket (II. Makk. 15.9.), jól tudván, hogy Isten nemcsak atyáikat támogatta harcaikban, hanem most is mellettük küzd ellenségeik ellen. A nagy világ egész a Kr. előtti harmadik századig nem ismerte a zsidók szent könyveit. Legfeljebb ha hallomásból tudtak róluk egyet s mást. Mert egészen addig nem voltak lefordítva semmiféle más nyelvre. Mivel azonban az időkfolyamán egyre több zsidó hagyta el Palesztinát, szükségessé vált a szent könyvek lefordítása. Sokan ui. már alig értették a régi héber nyelvet, vagy egyáltalán nem ismerték atyáik nyelvét. így volt ez Alexandriában is, ahol a zsidók kezdték átvenni az ország hivatalos nyelvét, a görögöt. Itt, Egyiptomban vetődött fel először a gondolat, hogy le kellene fordítani a
