A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
7 amita következő évben keservesen kell letörleszteni. A bankok "karácsonyi klubjaira" már a hatóságok is felfigyeltek, követelve, hogy apénzintézetekkamatotis fizessenek a betétekért. Vannak, már, akik sziklaszilárdan kitartanak amellett, hogy karácsonyi lapot nem küldenek ismerőseiknek, mert megvásárlásuk, kiválogatásuk, megszövegezésük, címzésük és postázásuk, nemcsak több gonddal és költséggel jár, mint amit megérnek, hanem gyakran bosszúságot is okoznak azoknak, akiknek válaszolniuk is kell éspedig nagy sietve, hogy el ne késsenek. A közlekedési eszközök is túltömve és késedelemmel viszik a közönséget célja felé és gyakran gyalogszerrel hamarább tehetjük meg az utat, persze keresztül gázolva a lucskos havon. Mindezek ellenére is nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szeretet és jóakarat, amely az embereket karácsony táján eltölti, a mai anyagias korszakban mindennél fontosabb. Ha a jobb megértés sugarai áttörik a közömbösség, sőt rosszakarat felhőit, az emberiség szebb jövőnek nézhet elébe. dig megkopaszt ja azt, aki szeret, de komolyan vehetjük-e a panaszt: minden fillérem elvitték az ünnepek. Aki ilyeneket mond, nagyon gyengén leplezi, milyen boldoggá tette, hogy adhatott és örömet szerezhetett. A kiürült pénztárcák kopársága a meggazdagodott szív bőségének a visszája. És azt a berzengetést sem lehet túlságosan komolyan venni, hogy a karácsonyi ajándékozási láz megfojtja bennünk a léleknek azokat a csíráit, melyet a betlehemi üzenet fakaszt. A karácsonyi árucikkeket reklámozó hangok mögött csak az nem hallja meg a közeledő angyali énekszót, aki a templomban is elereszti füle mellett az ádventi szentleckék és evangéliumok egy-egy kiragyogó Most csaknem egy hónapon át mindenki ajándékok után lohol. Kinyílnak a szívek és kinyílnak a pénztárcák is. A szeretet min-
