A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

2

A föld nem rejti magában létezésének okát. Bármely része megszűnhet létezni. Éppen azért esztelenség arra törekedni, hogy létezését részeinek egymáshoz adásából igyekezzünk megmagyarázni.

Isten, vagy a semmiség; Isten titokzatossága, vagy a zűrzavar. Csak ezek között választhatunk. Ha igazán ésszerűekés világosan látók akarunk lenni, nincs más hátra, mint hogy térdreboruljunk.

Az imádás kötelezettsége.

Karácsony elsősorban és főképpen az imádás ünnepe. Az emberek oly ritkán imádják igazán Istent. Amikor imádkoznak, rendszerint kérnek valamit, vagy panaszkodnak. Ima közben gyakran csak saját magukra gondolnak, ahelyett, hogy kitárnák szívüket Isten befogadására. Ha mi szövegeztük volna meg a Miatyánkot, hátulról kezdtük volna ilyenféleképpen: "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, add meg nekünk mindennapi kenyerünket, és szabadíts meg a gonosztól". Utána talán azért is imádkoztunk volna, hogy legyen meg az Ő akarata és jöjjön el országa, de ez már nem olyan biztos.

Isten iránt az ember első kötelessége, hogy elismer je Őt annak, Aki és ügy viselkedjék, amint a végtelen Isten előtt viselkednie kell.

Nagyszerű látvány az Isten előtt térdreboruló ember. Amikoraz ember Istent imádja, a neki megfelelő helyet foglalja el. Kiegyensúlyozott és helyes érzéke van az arányokhoz. Elismeri, hogy ő senki és Isten minden. Ez az egyszerű igazság, s az annak megfelelő viselkedés. Az imádás a helyes imához vezető első lépés.

Az imádkozó család.

Nem szabad azonban magunkra maradnunk az imában. "Gyertek, mondták egymásnak a pásztorok - menjünk, imádjuk az Urat". A szertartások is erre buzdítanak minket. Térdeljünk mindnyájan a jászol köré. Ennek az ünnepélyes kötelezettségnek a helye a családi kör. Találunk-e otthonunkban helyet a családi közös imának?

Nagyszerű és kedves látvány, amikor együtt imádkozik a család. Esténként, miután befejezték a napi munkát, s mielőtt jó éjszakát mondanának egymásnak, összegyűlnek s közösen mondják el imáikat. A kisgyermek bizonytalan hangja egybevegyül az apa mély, komoly hangjával, s a többi családtagéval, jelképéül a szívek és lelkek egységének, a boldog családi élet titkaként. Jól ismerjük Peyton atya jelszavát: "az együtt imádkozó család együtt marad". Az ő műve a családi rózsafüzér szokásának elterjesztése az öt világrészen. És