A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
38 tosítani önmaguk számára. Ezt a két tényezőt a kommunisták igen ügyesen kihasználják; síkra szállnak a munkások érdekeiért, - feltüzelik és ébren tartják a nemzeti és politikai törekvéseket, - a munkásságot szervezetekbe toborozzák, - az "értelmiségiek" rövidlátó rétegét is megnyerik eszméik és mozgalmaik számára, - nagyhangon szerepeltetik azokat a szervezeteket, amelyek látszólag a "békét" sürgetik, az atomfegyverek leszerelése érdekében hangoskodnak, - a nők jogaiért kardoskodnak, - különféle ifjúsági "kongresz- szusokat", tüntetéseket rendeznek, stb. Főhangsúly az ifjúságon. Magától értetődik, hogy a kommunisták eljárásai igen eltérő vonásokat mutatnak föl Latin-Amerika egymástól annyira különböző államaiban. Egy pontban azonban megegyeznek; mindenütt elsősorban az ijfúságot iparkodnak megnyerni maguknak! Áll ez általában is az e^ész ifjúságra, de szembeszökő módon a munkásifjúságra nézve. És ez tökéletesen érthető; főleg a munkásifjúság lelkében él a forró vágy, hogy mostani nyomorából emberhez méltó életszintre küzdje föl magát. Ez a vágy teljesen jogosult. A baj ott van, hogy a kommunista rendszer ígéri ugyan a "fölszabadulást", de soha nem fogja meghozni. E sorok olvasóinak javarésze tapasztalásból ismeri a kommunisták által hozott "fölszabadulást". Tehát fölösleges a szépen hangzó jelszavak és kongó szólamok cáfolására időt vesztegetnünk. A kibontakozás helyes A Latin-Amerikából hozzánk el- útja. jutó hírek és felszínes újságírói beállítások inkább borongó, vigasztalan képet vázolnak elénk. Vagy keveset, vagy semmit sem mondanak arról a sok erőfeszítésről és pozitív lépésről, ami az egyes országokban történt és történik mind a főpásztorok, mind kiváló katolikus világiak részéről azzal a célzattal, hogy a nép jogos gazdasági és szociális vágyainak teljesülését előmozdítsák, és ezzel a kommunizmus veszélyét csökkentsék. A püspökök világos és erélyes szavakkal hirdetik beszédjeikben, körleveleikben az Evangélium szociális tanítását, teljes tekintélyüket latba vetik a szociális mozgalmak sikeréért, - az egyházi vagyon felosztásával példát állítanak más nagybirtokosok számára, - és éppen nem riadnak vissza attól sem, hogy igen keményen ostorozzák a dúsgazdag i nagybirtokos ok önző seregét, akik a kommunizmust csak azért támadják, hogy védjék gazdagságukat, de a kisujjukat se mozdítják meg a nyomorgó munkásosztály helyzetének följavítására. Világszerte visszhangot