A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
35 goknak sajátos megfogalmazása, mivel "keleten és nyugaton különböző módszereket és lépéseket alkalmaztak akinyilatkoztatott igaz-- ság megismerésére és megváltására nézve" (Ökumenizmusról szóló határozat, 17. pont.) Ebből a különbözőségből adódik az, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat "néha az egyik oldalon jobban felfogták és világosabban fejezték ki, mint a másik oldalon, ami miatt is az eltérő teológiai megfogalmazások nem annyira ellentétesek egymással, mint inkább kiegészítői egymásnak" (17. pont). Megkell ugyanis különböztetnünk egymástól magát a hitbeli örökséget és annak kifejezés-módjait (6. pont). A zsinat ünnepélyesen kijelenti, hogy az "az egész lelkiségi, liturgiái, egyházfegyelmi és teológiai örökség szerves része az egyház katolikus és apostoli jellegének" (17. pont), és éppen azért a keleti egyházaknak "megvan a szabadságuk arra nézve, hogy saját fegyelmi szabályaik szerint kormányozzák önmagukat" (16. pont). Szent cselekményekben A zsinat nem szorítkozik csupán való közösség. olyan elméleti elveknek a megállapítására, amelyek a keleti egyházak és a római egyház közt való közösséget juttatják kifejezésre, hanem tovább megy; megengedi, sőt ajánlja a "communicatio in sacris"-t, vagyis a szent cselekményekben való közös részvételt. A zsinat határozata szerint: a Rómával közösségben élő keleti egyházak pásztorai, valahányszor a római főséget einem ismerő keletit szertartásé hívő kéri őket, kiszolgáltathatják ezeknek a bűnbánat szentségét, feladhatják a betegek kenetét és a szentáldozáshoz engedhetik őket. Sőt, ha a szükség kívánja és a római hűségű pásztor nincs a közelben, katolikus hívő is kérheti ezeket a szentségeket szakadár keleti pásztoroktól. Római és keleti szertartások végzése, bizonyos körülmények közt és meghatározott formában, szintén megengedett, de mindig az illetékes püspök tudtával és beleegyezésével. A zsinatnak ez a határozata arra a tényre támaszkodik, hogy a szakadár keleti egyházakban megvannak a Krisztustól rendelt szentségek, amelyek kegyelmeket közvetítenek, főleg pedig a papság rendje és az Oltáriszentség, amelyek által még mindig a legszorosabb kapcsolatban vannak a római egyházzal (15. pont). Ezekkel a zsinórmértékekkel a zsinat kétségtelenül fölmérhetetlen jelentőségű lépéseket tett abban az irányban, hogy megközelítse szakadár keleti testvéreinket! A legmesszebb menő jóindulat sugallta a zsinatnak azt az elvét is, amely szerint "az elszakadt keletiektől, akik a Szentlélek kegyelmének hatása alatt visszatérnek a katolikus egységre, nem kell töb-
