A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

29

1923. okt. -A keresztelés előtti e s t é n; A múltam minden

/

tévedése, bűne fáj most. Arcomat pirulva tenyerembe hajtom. Áthatja a bűnbánat vérem minden cseppjét és feltekintek Hozzád irgalmadért.

Fehér virágokkal díszítik már az oltárt és Te rámmosolyogsz a keresztfáról. - Jöjj, - mondod - és szöggel átszűrt kezedet nyújtod felém. - Jöjj, régóta várlak.- Uram, hát engem, a bűnöst, méltatsz hívásodra?- Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem abete- geknek.- Uram, hát megmentesz?- A te hited meggyógyított téged.- Add, Uram, legyek méltó irgalmadra. Szent érintéseddel eltör- löd bűneimet; ártatlanul, tisztán ölelsz a szívedre. Add, hogy így maradjak.

A keresztelés - és egyszersmind az első szentál• do zás na pjat

íme, a nap felvirradt. A hírnök ágyamnál áll. Ó! mire ébredek!? Hallom hívásodat és sietek, sietek... Ma nagy ünnep van. Ma végre felöltöm a fehér ruhámat és mehetek Eléd. Ma nagy ünnep van!

Hol voltam mostanáig? Hogy csak ilyen későn megyek? A harangok már megkondulnak és Te szólsz; - Jöjj, már oly rég várlak!

Hallottam éveken át hívásodat, de mint a vak tévelygő, házadat nem találtam. Ma végre könyörülsz rajtam; bevezetsz házadba. A templom a Te házad, hol ég az örök mécses. O! hányszor voltam már előtted, melletted, benned és mégsem láttalak, mert nem tudtam, hogy hol laksz. De íme, itt a nagy nap; bevezetsz házadba. Ott majd végre körülvesz engem az örök fény, megnyerem a látást, hallhatom igédet, ott tagjaimat átjárja a biztonság és megtanulom a járást, hogy el ne tévedhessek. O! Uram, vedd le rólam múltam szennyes ruháját, öltöztess ünneplőbe, hogy bemehessek!- Mit kérsz Isten anyaszentegyházától?- Hitet.- Mit ad neked a hit?- Örök életet.- Ellene mondasz-e az ördög csábításának?- Ellene mondok.- Hiszel-e? - Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában,