A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
43 r f IFJÚSÁGUNK r ES A r MISSZIÓK "A missziós lelkűiét nagyobbmér- vű kiművelése és terjesztése az ifjúság körében". A kérdés veleje. Mindazok, akik hivatásszerűleg foglalkoztak a missziós eszme terjesztésével, tapasztalásból tudják, hogy a missziók támogatására való buzdítás sokkal élénkebb visszhangra talált mind a gyermekek, mind a serdülő ifjúság körében, mint a felnőttek részéről. Bele bocsátkozhatnánk e közismert tünetnek lélektani taglalásába, de az nagyon megnyújtaná kis tanulmányunkat. A Szentatya inkább a tünetből folyó gyakorlati következtetéseket tartja szem előtt, amikor a fönt idézett imaszándékot kijelölte. Ez a gyakorlati következtetés lényegében így fejezhető ki: ha a missziók jövője attól függ, hogy lesz-e elegendő számú hithirdető Krisztus országának terjesztésére, minden eszközzel fokoznunkkell az ifjúság lelkes érdeklődését a missziók iránt, mert csakis akkor lehet remélnünk a missziós hivatások számának emelkedését. Márpedig világszerte mindenütt növelni kellene Krisztus himö- keinek számát! Ugyanis mindenfelé óriási, "aratásra megérett vetések" (János 4, 35.) várják az aratókat. Ezt a vetést sürgősen be kell takarítani. Azok a népek, amelyeknél a hitterjesztés munkája folyik, napjainkban páratlanul gyors fejlődésben vannak és rohamosan haladnak, Igen ám; éppen ez a rohamléptű kibontakozás rengeteg szociális, erkölcsi, művelődési kérdést vet föl. Ha ezek megoldásában nem az Egyháztól kapnak kellő támogatást és útbaigazítást, a legszélsőségesebb tévtanítások áldozataivá lehetnek. Szükség van h i t h i rd e - A világ lakosságának kereken két tőkre. harmadrésze vagy egyáltalán semmit sem hallott még Krisztusról, vagy ha talán ismeri is a nevét, nem ismerik eléggé sem
