A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
45 3£ta Bel sok ina i helyzetkép. - 19 45 Cser László S.J. A t em plom - kó rhá z. A folyóhoz értünk. A magas, széles gátak között sárgán, kavarogva tajtékzott tova a folyó. A nyári esőzések vége felé jártunk. Ilyenkor a legmagasabb a vízállás. A kis lélekvesztő, mint dióhéj imbolygott a tajtékok között. Az öreg félmeztelen kormányos biztos kézzel lendítette az evezőt. Ott álltunk a túlparton, a vörösök birodalmában, ahova japán katona még nem lépett. Ahogyan a jelek mutatják, nem is fog lépni. Szerencsénkre eltévesztettük az útirányt és egy faluból utánunk futottak azzal, hogy náluk valaki keresztséget kér. Az öreg ház-ura gyékényen feküdt bénultam Csak a szemei éltek már. Suttogó hangját nehezen értettem. Sok mindent tudott a Megváltóról, parancsokról, ítéletről, Örök Életről. Megkereszteltem, imádkoztam vele és nagylélegzésú, kevésszavú vallomását hallgattam. Megrendítő látni egy ilyen aggastyánt agyondolgozott, beteg testének roncsaiban, újraéledt lélekkel, sziklaszilárd hittel és lelki örömmel. A föld már megszűnt részére és tekintete Istenéhez ér az utolsó órában. Sohanemkéső azoknál, akik jóakaratnak és elfogadják akegyel- met. Falvakat kerültünk meg, falvakon mentünk át. Aratás utáni idő volt. A tikkasztó forróság nem biztatott a földekre senkit, aholamúgy sem volt munka. Egy fiatal katonával akadtam össze az úton. Udvariasan kért, hogy térjek be hozzájuk, anyja szeretne beszélni velem. A katona fiatal, tizennyolc éves gyerek lehetett. Anyja örvendezve fogadott és a szokásos tea tálalás és udvariassági kérdések után kibökte, hogy szeretné megkereszteltetni a fiát, ezt a katona gyereket, aki két hét szabadságra hazajött és a vallási dolgokban jártas. Régebben missziós iskolába járt és szeretne megkeresztelkedni. Kezdő misszionáriusok vakbuzgósága ilyenkor könnyen látja megnyílni az eget és a csodálatos damaszkuszi utat megismétlődni. Kezdő voltam, de egy kevés tapasztalattal és tudtam már, hogy pénzzel, ajándékkal nem kevés ember megkeresztelkedik és nem is egyszer. Akár háromszor naponta, csak ne maradjon j1 az ajándék.
