A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
45 Shanghai zajongása, dél rizsföldjei, hegyei és gazdag változatai után a sárga homokos föld, a sárga földkunyhók, a sárgára égett falusi nép ahelyett, hogy elijesztett, inkább pihentetett bennünket. Délamerikai kollégánk még nem járt északon és nem látta a vidéket. Tágranyüt szemmel nyelte a kevés látnivalót és pekingi nyelvtudását gyakorolta az öreg kocsissal, aki jóakarattal hallgatta nehézkes hangsúlyát és jóízű táj szólásával felelgetett neki, amit a kínai társak hallatlan élvezettel nyeltek, mi meg nem értettünk. Az öszvéreknek szóló számtalan tra-tra-hü-hü-hó, hui-lei után a misszió előtt álltunk. Ez a shienshieni misszió ősanyja és dajkája minden északi missziónak. Központ. Nagy templommal, nyomdával, ahonnét az elmúlt nyolcvanév misszionáriusai kapták nyelvtudásuk és prédikációjuk anyagát. Püspökség, kisszeminárium, nagyszeminárium, középiskola, jezsuita rendház, noviciátus, filozófia, kórház, három apácarend, - egy nap alatt alig lehetett be járni az egész telepet. A kis város húsz percnyi járásra körülkerített falak mögött lapult aligha nagyobb területen, mint a misszió. Az egyes részeket utcák szelték át és a kínai bennszülött apácák, a francia nővérek és az amerikai örökimádók növendékeikkel, kertjeikkel és műhelyeikkel még ebben a missziós-városban is külön városrészt képeztek. Az élet megindult körülöttünk. Azaz folytatódott és lassan beleláttunk. Volt mit látni. Mielőtt jól körülnéztünk volna, már benne is voltunk. Tanultunk. Kilencen. Gyorsan összeszedett tanárokkal, hatalmas kész könyvtárral. A vidéknapról-napra bizonytalanabbá vált. Kínai és francia misz- szionáriusok jöttékbe vidéki állomásaikról porosán, fáradtan és tanácskoztak. A nyugtalan vidékről, nehezedő munkáról volt szó. A japánokat összevonják, csapatostul vonulnak a városok felé. A gerillák, a falvakban lappangó, sötétarcú gerillák és a nappal földeken, éjjel fegyverrel japánokra vadászó helyi gerillák szervezkednek, előjönnek. A szervezkedés gyors és irányított. A nép adózik, a gyerekek gyűlésre járnak. Soha nem hallott hangok verik föl a csöndbesüllyedt esti falvakat. Tüzes, gyilkos beszédek a nép jogairól, az új életről, az új államról, ahol mindenki boldog lesz, mert a gazdagok és mindenbabona eltűnnek. A keresztények kezdenek idegeskedni. Nemcsak nemzetmentésről és népszervezésről, de vallásellenes agitációról is szó van! Teológiai könyveink mellől hallgattuk ezt a jelenből szakadt beszédet; a teológia és a beszámol ők együtt értek fejünkhöz és nemvoltkár.