A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
32 kát közülük kegyetlenül megkínoztak. Sok virágzó missziósállomást földúltak, leégettek, a földdel egyenlővé tettek; nem kímélték az iskolákat és kórházakat sem. Egész Kongóban a közegészség szintje a legutóbbi négy év alatt ijesztő mértékben süllyedt. A különféle összeesküvések, lázadások és az évek óta húzódó polgárháború nyomában az ország egyes területein éhínség és nyomor lett úrrá. Elképesztő nyomor. Ha ennek a fejetlenségnek az okait keressük, a legjelentősebbet nem lesz nehéz fölfedeznünk, a vidéki falvak nyomasztó szegénységében. Néhány fejlettebb várostól eltekintve a vidéki "városok"lakos- sága is számunkra elképzelhetetlenül szegényes életszinten él. Az erdőségekben szétszórt kis falvakban pedig általában még a kulturális élet legalsó fokán nyomorognak az emberek. Nincs se számottevő kereskedelem, nincs se orvos, se patika. És ezek a falvak ráadásul most teljesen védtelenül vannak kiszolgáltatva a zendülő bandák fosztogatásainak, garázdálkodásainak. A kormány csapatai fokozatosan mind több és több helyen elbántak ilyen garázda bandákkal. De ezzel még nem szüntették meg a zendülések, lázongások legfőbb okát, a nyomort. Az anarchia, a lázongások elsősorban a nyomorgó emberek elkeseredéséből és csalódásaiból származnak; a szociális és gazdasági helyzet az "önállósulás" óta rosszabbra fordult, mint valaha is volt. Az erkölcsi válságelsősorban a fiatalságot sodorja magával. Felújítják népük pogány szokásait, amelyeket a kereszténységnek nem sikerült még eléggé kiküszöbölnie. Egyéb baj források. A nyomoron kívül vannak a folytonos zavargásoknak, ellenségeskedéseknek más okai is. Ezek közül első helyen kell említenünk a különböző törzsek közt újból föléledt versengéseket, féltékenységeket, bosszú-hadjáratokat. Szóval: évszázadok óta hagyományosan fennálló véres vetélykedéseket,amelyeket a belga katonaságnak sikerült ugyan külsőleg elfojtania, de amelyek a "fölszabadulás" óta, hamu alatt lappangó parázs módjára, újból lángra kaptak. Egyes vidékeken pogány fanatikusoknak sikerült megmozgatni népüket a "fehér ember vallása" ellen, amely - ezek szerint a fanatikusok szerint - minden baj végső forrása. Még jóindulatú, szelídebb embereket is elfogott a türelmetlenség és bosszúság azok miatt a nehézségek miatt, amelyek a lényegesen megváltozott politikai és gazdasági helyzet elkerülhetetlen velejárói; ilyen embereket is föl lehet tüzelni arra, hogy - mivel a helyzeten nem bírnak segíteni - legalább bűnbakokat keressenek és azokon vezessék le bosszúságukat. Talán nem utolsó
