A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

22

lágosodás által veszi hatalmába a szellemet. A legvilágosabb esetekben Isten maga semmisíti meg a bálványokat kinyilatkoztatva önmagát, vagy kötelezi azt, akit meglátogat, hogy kivesse szívéből a bálványokat. A kinyilatkoztatás az istenek alkonya. Az igazi hit megszabadít a babonától.

Isten első lépése az ember felé a teremtés, a "kozmikus kinyilatkoztatás" (P. Daniélou jelöli meg így a nem kinyilatkoztatott vallások forrását); és első nagy adománya a szellem maga. Ahogy Szent Tamás írja: "isten mint valami könyvbe, a teremtésbe írta bele titkait". De Ő adja az embernek a belső világosságot is, az értelemnek a képességet, a szívnek az "érzéket", hogy a jeleket kibogozza és kitáruljon a Titoknak. S mivel az ember "isten képmása", ahogy a Biblia első lapjain olvassuk, legkönnyebben belső életének tényein keresztül ismeri meg Istent. Ahogy Ágoston mondja: az emberi szellem önmagába tekintve, mint valami tükörben, megpillanthatja Teremtőjét.

Az ember kiválóságát a dialektikus materializmus is ma jobban kiemeli és a személyiség, a szubjektum értékeit, érdekeit kezdi hangsúlyozni. Az Uj Magyar Lexikon ezt a meghatározást adja az emberről;

"Társadalmi lény, a föld élővilágának szellemileg legfejlettebb tagja; a közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkozás jellemzi: mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására".

Mindez helyes. De szeretnénk még egy lényeges vonással kiegészíteni ezt a meghatározást. Az ember vallásos lény (ens religiosum). Ebben a meghatározásban benne van az is, hogy az ember gondolkodó, szellemi lény. Az ember végső soron azzal bizonyul embernek, hogy a vallás révén értelme és akarata együtt eleven vonatkozásba lép a Végső Igazsággal és a Legfőbb Jósággal, a létnek és a tevékenységnek Ősforrásával és szent Bírájával: a megvallás és a szolgálat, az odaadás és szerető félelem útján, vagyis vallási élettel Istennek él mint Urának és Üdvösségének. Az ember Istenhez ren- delt-lény, - esse ad Deum.

Ez a kifejezés Szent Ágoston Vallomásainak szép és sokat idézett sorára akar utalni; Fecisti nos ad Te... Magadhoz teremtettél minketUrunkés nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Benned.

"Ne fordulj kifelé, térj be önmagadba; a belső emberben lakozik az igazság; és ha saját változó természetedet felfedezted, haladj