A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

2

Jézus!", amire Ő örömmel válaszol, és betér szívünkbe.

A bizalommal mondott ima egyáltalán nem tételezi fel, hogy Isten teljesíti kérésünket. De igenis feltételezi, hogy Isten jobban tudja, mi válik igazán javunkra, és végtelenül szerető Atyaként meg fogja adni nekünk imánkra azt, ami legjobb lesz számunkra. Ez azonban pontosan ellenkezője lehet annak, amit várunk. Isten végtelenül jobban szeret minket, mint mi saját magunkat. A Beléje vetett bizalom azt jelenti, hogy hiszünk ebben akkor is, amikor az ő akarata ellenkezik vágyainkkal, és akkor is, amikor megegyezikkívánságainkkal. A bizalom azt jelenti, hogy behunyt szemmel teljesen ráhagyatkozunk. Oly sok ima nem más, mint csak a türelmetlenség és az önzés jele. Hiányzik belőle a gyermekded nyugalom, ami azokat tölti el, akik tudják, hogy biztos kezekben vannak és szeretik őket.

"Én látlak, s ez elég, ugorj!”

Az újságok beszámoltak arról, hogy egyik éjszaka tűz ütött ki egy házban. Amint észrevették a lángokat, az anya, apa és a gyermekek kirohantak a házból. Először tehetetlenül meredtek az égő házra. Hirtelen rádöbbentek azonban, hogy legfiatalabb gyermekük, egy ötéves fiúcska nincs velük. Úgy látszik megriadt a lángoktól és az ajtónál visszafordult és felrohant az emeletre. Ahhoz már késő volt, hogy ismét bemenjenek érte a lángokban álló házba. Egyszerre azonbankinyílik az emeleti ablak és ott álla fiúcska segítségért kiáltozva.

Apja látja fiát, felkiált neki: Ugorj! A gyerek azonban csak a lángokat és a füstöt látja, apját nem, csak hangját hallja, s így válaszol: "Papa, nem látlak!" - "De én látlak téged, és ez elég, ugorj!" A fiúcska kiugrik. Apja röptében elkapja. Epen és biztonságban van apja karjában.

Nemde az Isten előtt álló keresztény jelképe ez a fiúcska? Ó is bajban van, és hallja Isten biztató szavát: "Hanem is látsz, ugorj bizalommal karjaimba!" Mily biztatás ez mindazoknak, akik nem tudnak bizalommal imádkozni, mert nem látják Istent. Isten mindig kitárjakarját a bizalommal mondott ima hatására, s biztosra vehetjük, hogy mindig gondunkat viseli, ha parancsait követjük.

Véssük jól emlékezetünkbe ezt a történetet. Nincs szükségünk arra, hogy már itt a földön lássuk Ot, mint egykor fogjuk a mennyben. Itt a földön sötétben tapogatózunk. Isten azonban lát minket, és ez elég. Sose hagy el minket. Kézen fogva vezet, még akkor is, amikor nem érezzük. Lát minket. Ismer minket. Nekünk sem kell mást ten-