A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

40

nyei számára alakítják át.

Aki a múzeumokat végigjárja hosszú-hosszú folyosón jönát a Borgia lakosztályba és a Sixtus kápolnába, ill. tér vissza a múzeumokhoz. Az egyik folyosót még II. Gyula pápa építtette, a másik felét IV. Pius kezdte meg, ill. XIII. Gergely fejezte be. Pápaválasztáskor ezek a termek, legalábbis jó részük bekerül a konklávéba. Itt aztán van zegzug, titkos lépcső', lélegzetet fojtó folyosó, évszázadok óta nem fútöttkandalló, vasvitéz minden sarokban, a falakonalabár- dok, buzogányok, kétkezú pallosok, szakállas lándzsák, páncélingek. Mintha még a levegő is rozsdafoltos lenne. Egy ilyen barátságtalan középkori fegyverraktárban aludt a legutolsó konklávé napjaiban Tis- serant bíboros, a szent kollégium dékánja is. Almát két marcona lovagpáncél őrizte.

Amennyire régi itt minden, annyira új a pápa lakosztálya fölötti személyzeti emelet. A Sixtus palota párkánya alatt egy sor apró kerek ablak nyílik. Az ember azt hihetné, hogy a padlás szellőztetésére szolgál. Nem, itt is lakások vannak; már nem termek, de szép nagy szobák, fürdőszobával, teljes kényelemmel. Itt laknak a- zok a kamarások, akik ténylegesen a pápa legszűkebb környezetéhez tartoznak. Ha kitekintünk az ablakon, egész Rómát látjuk.

Az egész palotavárosból csak a hálószoba meg a dolgozószoba igazán a pápáé. A többi inkább csak szimbólum, keret és teher. III. Ince pápától XI. Piusig 750 éven keresztül 22 pápa bontatott, bővített, emeltetett új épületeket a Vatikánban. Volt, akit a kényszer vitt rá, mert otthon nélkül maradt; volt, akinek erődítményekre kellett gondolnia, mert a Tiberis másik oldalán a Vatikán felé acsar- kodtak a mágnáscsaládok; volt, aki a szentszék tekintélyét akarta növelni és volt, aki csak azért rendelte magához kora legnagyobb művészeit, mert szerette a szépet, a nagyot, mert szelleme antik hagyományokon nevelkedett. Ezért a pápai palota ahogyan a Mons Sac- corumról, a zsákdombról lassan kiterjedt, századoknak és stílusoknak lett furcsa keveréke.

Amikor azonban a pápák nem saját egyéniségüket akarták kidomborítani, hanem a földön terjedő Isten országának akartak nagyszerű szimbólumot állítani, akkor nem hiányzott sem az arány, sem a forma, sem az egység. A Szent Péter bazilika boltívei alatt is 150-200 esztendő művészi fejlődése, stílusa konvergált, de ennek ellenére egységes, nagyszerű alkotás, világos és érthető, a lényeget mondja: Azt, hogy az Egyház az Isten városa a földön.