A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
42 Dante halhatatlan művének az "isteni Szmjáték"-nak legnagyobb része Ravennában, ázámuzetéseinek az éveiben készült. A hontalan és szívében még mindig Beatrice emlékét hordó költő', túlvilági tájakra indul. A földi remények romjain, a tudomány és művészet üdvözítő erejéből is kiábrándulva, megvilágosodik előtte a kétségek nyitja, az élet célja, jutalma és a hozzá vezető út. Célunk a legfőbb igazság, a világokat fenntartó szeretet, Isten megtalálása. Jutalmunk azÓ látásának boldog békéje, de hozzá jutnunk csak a kegyelem erejéből lehet. Hiú tévelygés minden léptünk, ha égi sugár nem világítja meg ösvényeinket. Beatrice, az ifjú szerelem eszményképe, majd pedig a bölcselet szimbóluma, az Isteni Színjátékban a kegyelem eszközévé dicsőül. Ugyanígy kel életre a látomás ezernyi képében, az antik mitológia, a történelmi múlt és a költő saját korának minden jelentékeny alakja, a nagy gondolatok és nagy erények, a közöny és a bűnök képviselői, az emberiség addig ismert egész története és tudománya. Dante, sok jámbor elődje mintájára, a lélek küzdelmes vándorútjának az allegóriáját akarta megírni, de a legelvontabb bölcseleti gondolatokra alapozta művét, finom teológiai spekulációkkal szabta ki iszigorúan arányos vázát. Az allegória meseanyagát a "szép hazugságot" csak szükséges rossznak tekintette a tudós vallási tankölteményben. S mégis a "szép hazugságokban" a fogalmakat ezerarcú meleg élettel megtestesítő hatalmas alakító erőben, az epikai elemek áradó bőségében s a gazdag zengésű terzinák minden szaván át izzó mély lírában van a mű soha el nem múló értéke. Fönségesebb tárgy nagyobb művészi alkotásra költőt soha nem ihletett. A Divina Commedia három részből áll: Pokol, Purgatorium, Paradicsom és száz énekből áll. Versformája a háromsoros, ölelkező rímekkel, meg nem szakadó láncba fűzött terzina. Kimeríthetetlen tartalmának keretéül egy allegorikus másvilági utazás szolgál. De a másvilág a földi lét örökkétartó folytatása. Ebbe ülteti át a költő saját lelki életét, érzelmeit, emlékeit, minden tudományát. A vallás parancsaiban fölismert egyetlen és legfőbb igazság nevében kérlelhetetlen ítéletet mond emberek és korok, tanok és intézmények felett. A költő 1300-ban a VIII. Bonifác pápa által meghirdetett szentévben, nagycsütörtök éjjelén eltéved. Már-már áldozatul esik a vadállatok képében rárontó emberi szenvedélyeknek, amikor megjelenik előtte a tisztalelkú pogány költő Vergilius, hogy az égben lakó Beatrice kívánságára a költőt a pokol mélységei között átvezesse a
