A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
3 Isten szeret minket. Krisztus életét adta érted és értem, akárcsak ha mi lennénk az egyetlen emberek a földön. Nemcsak egy csepp vérét ontotta értem, hanem vérének minden cseppjét mindenegyesünkért ontotta. Elő hittel kell ezt hinnünk. Hinnünk kell, hogy Isten személyesen szeret mindnyájunkat. Ahogy Isten néz ránk. Amikor Istenről beszélünk, meg kell fordítanunk a dolgok szokásos rendjét, Isten számára az a világ, amelyet mi látunk, tapintunk, érzünk, mindennapos eseményeivel, nyüzsgéseivel, zsongásával, újsághíreivel, csak egy színpad, háttér, környezet. Istent nem a békeszerződések érdeklik, se a szövetkezések, politikai forradalmak. A maguk síkján ezeknek kétségtelenül megvan a saját jelentőségük, de Isten gondviselése, figyelme, érdeklődése elsősorban minden egyes ember felé fordul, s annak halhatatlan lelke érdekli őt. Isten azért teremtette a világot, hogy szentekké tegyen minket. Ez a világ létezésének egyetlen értelme. Ha egyszer eljönne a nap, amelyen Istennem találná meg többé a világban, amit keres, ez a világ végét jelentené, hiszen nem lenne tovább értelme létezésének. Mindent ennek érdekében rendez el Isten a világon, még ha az a mi szemünkben felfordultalak látszik is. Néha azonban oly nyilvánvaló az isteni gondviselés, hogy még mi is felismerjük. A Szentírásból tudjuk, hogy Augusztus császár idejében, amikor Cirinusz kormányozta Szíriát, népszámlálást rendeltek el az egész római birodalomban. A császári rendelet a férfiak és nők sokaságát kényszerítette útra a kijelölt hivatalok felé. Ha ennek a tömegmegmozdulásnak főokát keressük, ha úgy nézünk erre a vándorló embersokaságra, amint Isten nézett rá, akkor látjuk, hogy az O szeme különös figyelemmel kis ér egy Máriának nevezett asszonyt és férjét, Józsefet. Látjuk, hogy Gondviselése irányítja őket a hely felé, ahol a Messiásnak születnie kell, Betlehem felé. Azt mondhatnánk, hogy ebben az esetben világos az Isten szerete- te, hiszen saját Fia születését készíti elő. Kétségtelen, hogy az isteni közbelépés félreismerhetetlenebb ebben az esetben, de minél inkább egyesülünk Fiával, minél inkább testvérek vagyunk Krisztusban és fiai ugyanannak az Atyának, annál inkább számíthatunk mi is személyes gondviselésére mindennapos életünkben. Erről később még részletesebben fogunk szólni. Egyelőre csak annyit tegyünk meg, hogy tárjuk ki szívünket Isten előtt, fogadjuk örömmel atyai szeretetét és mondjuk neki; "Atyám, bízom irántam való szeretetedben". Öntse ez a bizalom szívünkbe azt az örömet, amelyet a világ nem adhat, sem el nem vehet tőlünk.
