A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

33

LELKEM ÚTJA

• Egy megtérés története. Az Evangélium.

Nem emlékszem pontosan a dátumra, de körülbelül - az alapvizsga letétele után - 1922 májusában történt, hogy testvérem egy érdekes dolgot mondott nekem: - Van a Deák-téren egy kis üzlet, ahol ingyen osztogatnak egy könyvet. A Könyveimé: "Új Testamentum". A keresztények szentírásnak tekintik és benne van a Jézus Krisztus élete meg a tanítása.

Ez a hír kellemesen lepett meg engem. Ugyanis Krisztusnak a neve olvasmányaimban már többször előfordult. Ismertem legendákat, misztérium-drámákat, ismertem nagyjából a középkori vallásos irodalmat, ismertem hitvitákat, Bossuet és Pázmány Péter néhány prédikációját, de Krisztust magát nem ismertem. Bármennyit is olvastam, bármennyiszer is előfordult Krisztus neve, soha olyan könyv- nem akadt a kezembe, amelyből megismerhettem volna Krisztus tanítását. Pedig már régóta kívántam közelebbről ismerni Krisztust. Már kislány koromban szenvedélyesen gyűjtöttem a híres festmények reprodukcióit és nagy gyűjteményemben igen sok olyan kép volt, mely valami jelenetet ábrázolt Krisztus életéből. Mindig reméltem, hogy tanulmányaim során majd megismerem Krisztus életét és akkor majd megértem ezeket a szép képeket, de hiába. Azt gondoltam, hogy majd a történelemben vagy hittanbanbőven fogunk Krisztusról tanulni. Csalódtam. Történelemben szerepelt ugyan Krisztus neve; Krisztus előtt... Krisztus születése után..., de a tanár soha nem érintette a Krisztus témát. Hittanban a neve sem fordult elő. Végre, a VIII. gimnáziumban, a legutolsó hittan órák egyikén, futólag megemlítettük Krisztust. Ugyanis a hittankönyvünknek legutolsó lapján volt Krisztusról egy fél oldal. Az állt a könyvben, hogy élt Galileában egy Jézus Krisztus nevezetűember, akiről a keresztények azt híresz- telték, hogy ez volna a Messiás. Azonban ezt az embert a rómaiak megölték és így bebizonyosodott az állítás ellenkezője. A keresztények azzal vádolják a zsidókat, hogy ők ölték meg Krisztust. Ez azon-