A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
24 MINDENEKELŐTT AZONBAN az embert szereted összes teremtményeid között. Igaz ugyan, hogy testi létünk szerint mi is "porból vagyunk és porrá leszünk", de ugyanakkor megajándékoztál minket "lélekkel", amit saját szellemi léted részesedéseként leheltél belénk, és amelynek révén a saját "képedet és hasonlatosságodat" ismered föl bennünk. Annyira szereted az embert, hogy kijelentetted: "Gyönyörűségem az emberek fiaival lennem" (Példab. 8,31.) Sőt kegyelmed csodálatos hatásaként lelkemet a Magad templomává avatod. Mintegy Magad számára teremtesz "mennyországot" a mi lelkűnkben! Földi életemnek az a föladata, hogy ezt a hajlékodat, a lelkemet, mindig szebbé, vonzóbbá tegyem számodra. Mielőtt elérkezem a TE "mennyországodba", a saját szívemben kell számodra mennyországot teremtenem... MENNYEI ATYAM! Sok év terhét hordom már vállamon és gyengélkedésekkel küszködöm. Valójában nem tudhatom azt, hogy mennyire közel, vagy mennyire távol vagyok a mennyországtól. Mint nyomorúságokkal telisded-teli ember, nem tudhatom, hogy szerete- tedre vagy gyűlöletedre tettem-e érdemessé magamat. Könyörülj rajtam, Mennyei Atyám, a te végtelen irgalmasságod mértéke szerint. .. ! • EGYET HATÁROZOTTAN kimerek jelenteni, Mennyei Atyám. Azt ti., hogy rendíthetetlen hittel és megingathatatlan bizalommal remélem, hogy egykor fölveszel engem is a Te mennyországodba. Vagy nem azért küldötted-e el hozzánk egyszülött Fiadat, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett? A bűnbánó latornak megnyitotta a mennyország kapuját. Tudom, hogy számomra is szélesre kitárja a Te mennyországod kapuját. Hiszen Te az én Atyám vagy, én a Te gyermeked vagyok, tehát nekem Atyám házában a helyem, amelyben van egy hajlék fönntartva számomra is. Atyám, majd ha 'jövök és kopogtatok, engedj be engem a mennyországba. Szúzanyám, segíts meg, hogy Veled együtt eljussak a Te Fiad örök országába! TESTVEREM! ilyenlelkülettel töltsd ki augusztus hónapját. Es főleg Nagyasszonyunk mennybevitele ünnepén mondj egy fohászt, csak egyetlen kis fohászt a te szerető öreg és beteg testvéredért! Az életet rendszerint nem az ismeri meg, akinek kellene, hanem az, akinek muszáj. (Jean Gabin)
