A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK 9 A világi hívek tanúságtétele A zsinat és a világiak. Ali. Vatikáni Zsinatnak azok a tárgyalásai, amelyek a világiak helyzetét és mai világunkban való apostolkodásának kérdéseit vitatták meg, az egész világ érdeklődését magukra vonták és nem jog nélkül "történelmi jelentős égú'eknek" jellemezték őket. A püspökök szinte teljes egyetértéssel foglaltak állást, amikor a világiak jogait és feladatait taglalták mind az Egyházon belül, mind általában a világban. A tárgyalásoknak, megvitatásoknak eredménye az Egyházról szóló nagy zsinati határozatoknak 4. fejezete: "A világiakról". Kik az Egyház világi Mindjárt az említett fejezet elefog j a i ? jén a zsinati atyák leszögezik az alapelvet, amelyet később hitta - ni és lelkipásztori vonatkozásban részletesebben is kidolgoznak: "A pásztorok tudatában vannak annak, hogy Krisztus nem azért hívta életre őket, hogy az egyháznak a világ megmentésére szóló küldetését egymagukon hordozzák, hanem hogy igenis abban áll kiváló tisztségük, hogy úgy legeltessék híveiket és úgy ismerjék el mind emezek szerepét, mind Istentől kapott külön ajándékait mások megszentelésére, hogy valamennyien közreműködjenek, ki-ki a saját módján, a közös feladat megvalósításában". (Az Egyházról, 30. alpont.) .A "világiak" fogalmát ugyanaz a zsinati tanítás így határozza meg: "Világiakon itt mindazokat a Krisztus-hívőket értjük, akik nem tartoznak sem a papi rendhez, sem az Egyháztól jóváhagyott szerzetesi életállapothoz; vagyis azokat a hívőket, akik a keresztség által Krisztusba tartoznak bele, Isten népét alkotják és mint ilyenek a maguk mértéke szerint részesülnek Krisztus főpapi, prófétai és királyi tisztségéből és éppen azért a maguk mértéke szerint beteljesítik az egész keresztény népnek küldetését az Egyházban és a világban egyaránt". (31. alpont.)
