A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

A MINDENNAPOS KERESZTÉNY ELET

8. Mások szükségének

"Nincs már boruk". - Mária Jézushoz. (János 2, 3.)

A kifinomult felebaráti szeretet jele, hogy akkor is megérezzük mások szükségét, ha azok egy szóval sem árulják el, hogy segítségre szorulnak.

Ká na .

Térjünk vissza megint az evangélium kánai menyegzőjére. Még koránt sincs vége az ünneplésnek, s máris fogytán van a bor. Mária észreveszi a szolgák zavarát. Előre látta a házaspárra váró kellemetlenhelyzetet, s mielőtt még észrevették volna a hiányt, Jézushoz fordult egyszerű kérésével: "Nincs már boruk". A csoda bekövetkezett.

Jellemző az anyákra, hogy gyermekeik szeméből ki tudják olvasni kérésüket, amelyet másokészre sem vesznek. A keresztényeknek is, akárcsak az anyáknak, állandóan figyelniük kell arra, hogy miben lehetnek mások segítségére. Bele kell képzelniük magukat felebarátaik helyzetébe. Egyes emberek mintegy befalazva élnek, s csak saját dolgaikkal törődnek. Olyanok, mint a kapu nélküli erődítmény, amelybe a külvilágból semmi sem hatolhat be.

Figyelmesség egymás iránt.

Mily sok családtag él szomorú és magára maradt életet, mert a feleséget csak a háztartási dolgok érdeklik, a férjet pedig csak hivatalbeli munkája. Egymás mellett élnek, de észre sem veszik egymást. Mintha csak semmi közük sem lenne egymáshoz. Ezért olyan örömtelen az életük.

Pedig milyen könnyen boldoggá tehetjük azokat, akikkel együtt élünk,

megérzése