A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
37 Örültünk miis Li atyával, hogy megszabadultunk a színdarabtól és néhánynapos fogság lehetőségétől. Alig hagytuk el a falut, kiáltások jöttek felénk. Nem álltunk meg, mintha nem hallanánk. Mikor aztán a levegőbe lőttek a hátunk mögött, akkor tudtuk, hogy komolyan meg akarnak állítani megint. Katonák vettek körül bennünket és visszaparancsoltak. Most nem asz íntársulatnál, hanem a katonai parancsnokságnál kellett vizitelnünk. A falu másik végén cserép födeles, alacsony vályogháznál álltunk meg. A kocsi az utcán maradt, a beteg lány megint elsápadt és reszketett. A kocsis arca elsötétült és tiszteletlen szavakat mondott az öszvéreknek. Az öszvérek nem ijedtek meg. Talán tudták, hogy nem nekik szól a beszéd. Az udvaron egy kis csacsi állt és a fát, melyhez kötötték, kerülgette. Bent a szobában néhány katona állt, kezükben pisztollyal. A kere- vetenmaga alá húzott lábakkal egy vézna, idős ember ült. Púpos hátát ahogy lehetett kiegyenesítette, mikor beléptünk. Propagandista, mondta és néhány kérdésére felelnünk kell. Ha nem mondta volna is, látszott rajta. Bal zsebéből töltőtoll kandikált ki. Kikérdezte kik vagyunk, honnan jövünk, hova megyünk. Miért megyünk Fan Tyia Ka- ta-ba? Orrom alá újságot tartott, hogy olvassam. Helyi vörös újság volt. Szerényen bevallottam, hogy magas elveik primitív agyamba csak lassan szűrődnek, de modernebb akarok lenni és minden igyekezetem az, hogy megértsem: hogyan jutottunk egy végzetes társadalmi krízisbe, melyből Mao Tse Tung fogja megmenteni szegény társadalmunkat. / Úgy látszikmeg volt elégedve. Biztatott, hogy régi elfogultságainkat vetkőzzük le. Szerencsére vallási dolgokról nem beszélt. Talán ravasz agyával jobbnak látta nem kezdeni vitát? A népet könnyen bo- londíthatják olcsó tréfáikkal, de mi tudunk kérdezni és felelni úgy, hogy könnyen belezavarodnak betanult leckéjükbe.- A parancsnokmindjárt jön, - magyarázta a propagandista és elBelsőkínai helyzetkép. • 19 4 5 . ----------- Cser László S.J.