A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
33 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK U>:vt o^vji %... A zsinat főcélja. XXIIL János és VI. Pál egyaránt gyakran kijelentették: a II. Vatikáni Zsinat főcélja a keresztény élet felújítása, hogy a hívek szentsége által az egyháznak^ szentsége nyilatkozzék meg. Maga a zsinat is ismételtenhangsúlyozta ezt a célt. így pl. a "Szent Liturgiáról szóló rendelkezések" első mondata így szól: "A Szent Zsinat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a krisztusi életet a hívők közt napról napra elmélyítse". Az "Egyházról" kiadott határozatok és Oktatások 5. fejezetének ez a címe: "A szentségre való általános hivatottság az egyházban". Ez az összes zsinati határozatok közt jelentőségében a legfontosabbakközétartozik. Érthető, hogy Szentséges Atyánk havi imaszándék alakjában is az egyház összes lelkes gyermekeinek imádságát kéri ennek a magasztos célnak a megvalósulásához. Minden hívőnek szentnek A zsinat véget vetett minden hely- le e / / lennie! télén hiányos fölfogásnak a hívők szentségre hivatottságának kérdésében. Voltak ugyanis olyasféle fölfogások is, amelyek szerint az életszentségre való hivatottság a papokra és szerzetesekre szorítkozik csupán; a világi híveknek is "rendesen" és "jól" kell élniük, de Istennem szánt nekik (és nem vár el tőlük) életállapotuknak megfelelő sajátos "szentséget". Mások úgy vélekedtek, hogy a világiakra nézve is beszélhetünk valamiféle "tökéletességről", de ez lényegesen különbözik attól a tökéletességtől, amelyre a papság és szerzetesség tagjainak kell törekedniük. Voltak végre olyanok, akik megengedték ugyan, hogy a világban élő hívek is hivatottak arra, hogy életüket megszenteljék, de ez az életszentség nem olyan jelentős az egyház életében, mint a papok és szerzetesek életszentsége. A II. Vatikáni Zsinat véget vetett ezeknek a bizonytalanságoknak és eltérő vélekedéseknek. Félre nem érthető módon kijelenti ugyanis: "... az összes keresztény hívek, bármilyen rendbe és életállapotba tartozzanak is, hivatottak a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére. " (Az Egyházról 40. p.)
