A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

3

sősorban. Tartsátok tehát tiszteletben Isten jogait, és ne legyetek féltékenyek az ő szeretetére.

Isten azt akarj a, hogy az ő élete teljesen kifejlődjék gyermekeiben. Szeretetével fel akarja készíteni őket örökkévaló rendeltetésükre. Szentté akarja tenni mindegyiküket. Semmi jogunk sincs ahhoz, hogy útját álljuk igazi boldogságuknak.

Oly fontos kérdésnél, mint a hivatás megválasztása, az anyagi haszonnem lehet döntő ok. Csak egyetlen életünk van. Es egyetlen lelkünk. Úgy kell tehát leélnünk életünket, hogy az javára váljék nemcsak családunknak, hanem a társadalomnak is. Mások szolgálata is életcélunk tehát, mégha kockázattal jár is ez. A társadalom szolgálata hozzátartozik az evangéliumi keresztény élethivatáshoz.

Óvakodjunk tehát a túlzott, s evilági bölcsességtől, amikor tanácsokat adunk pályaválasztás előtt álló gyermekeinknek. Segítsük őket az indulásban.

Az evangélium szelleme.

A kockázatvállalás azonban a felnőttek számára is fontos. Hozzátartozik ez minden nagyszerű, értékes élethez. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy megvalósítsuk az evangélium bizonyos tanácsait. Legyen bátorságunk néha átlépni a pusztán emberi bölcsességből kijelölt határvonalat.

Időnként vizsgáljuk meg lelkiismeretünket ebben a pontban és tegyük fel a kérdést: - "Teszek-e én valaha is valamit, amit nem tennék meg, ha Krisztus nem jött volna a földre?" - Ha életünk minden cselekedetét pusztán emberi szempontok irányítják csak, akkor a kereszténység még nem hatotta át életünket.

Merünk-e kockázatot vállalni Jézus nevében, az Ő ügyéért? O figyel minket, és elvárja ezt. Szeretetünket aszerint ítéli meg, hogy mennyire vagyunk képesek megfeledkezni magunkról. Ne féljünk tehát. Vágjunkneki a mély-tengernek. Attól se féljünk, hogy néha Pétert kövessük, és a vizen járva tartsunk az Úr felé, mindig reá szegezve tekintetünket, és az ő kezébe helyezve életünket.

HOLLANDIA. • A kapucínusrend rendtartománya merész kísérletet végez abból a célból, hogy a szerzetesi élet számára új formákat találjon. Nagyobb rendházak helyett az atyák néhány tagból álló kisebb csoportokban élnek, civil ruhát hordanak, gyárakban dolgoznak.