A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

29

a választott nép között. S mikor Izrael elnémul, elkezdi Isten a kérdezést:

"Elénekelem szerelmesemnek énekét az ő szőlőjérőhSzerelme- sem szőlője magas, kövér, halmon vagyon. Besövényezte, a köveket eltávolítottabelőle, szépen beültette, közepére őrtornyot rakott, sajtót készített benne és várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott. S most Jeruzsálem lakói és Júda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még szőlőmmel tennem, amit meg nem cselekedtem? Talán az volt a bűnöm, hogy szőlőt vártam és csak vadszőlőt termett? íme, ezt cselekszem szőlőmmel: Elhordom sövényét, hadd pusztítsák, lerontom kerítését, hogy letapossák! És parlaggá teszem, nem metszik többé, nem kapálják, fölveri agaz és a tövis. A felhőknek parancsot adok, hogy ne öntözzék. A seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfinépe az ő gyönyörűséges ültetvénye. .. Azért vitetik fogságra az én népem, mert nincs belátása. Azért mint a pozdorját megemészti a tűz nyelve és a láng heve elégeti; gyökerük is hamuvá leszen... mert elvetették a seregek Urának törvényét és Izrael Szentjének szavát semmibe vették... És mint a tenger zúgása zúg el fölötte azon a napon. Nézzük a földet és íme: sötét háborúság s a világosság is elsötétedik annak homályában.... (Izaiás 5. fejezet.)

Halljátok egek és figyelj ide, föld! mert az Ur szól: - "Fiakat neveltem, de ők megvetettek. Megismeri még az ökör is gazdáját s a szamár ura jászolát; Izrael pedig nem ismer engem, népem nem ért meg engem. - Jaj a vétkes nemzetnek, a gonosz népnek, az elvetemült ivadéknak, a megrögzött fiáknak! Elhagyták az Urat, Izrael Szentjét káromolták; hátat fordítottak, elidegenültek". (íz. 1. 2-4.)

Pedig még erősebb vádam is van ellened, folytatja panaszkodását Izrael Ezekiel próféta szájával:

Mikor megszülettél, senki sem mosott meg, nem öltöztettek föl, be nem pólyáztak. Nem szántak meg, nem könyörültek meg rajtad, ellenkezőleg: kidobtak, a földre vetettek téged. Én pedig hogy elmentem melletted s láttam, hogy így csak eltaposnak véredben, megkönyörültem rajtad, megesett rajtad szívem, Fölemeltelek, meg- sokasítottalak, naggyá lettél. S én fölékesítettelek, szép ruhákban járattalak, saját ruhámat terítettem mezítelenséged fölé és befödtem gyalázatodat. Mint a menyasszonyt földíszítettelek és megesküdtem, szövetségre léptem veled; enyém lettél! - Tisztára mostalak, illatos olajjal szagosítottalak, drága ruhákba öltöztettelek. Kezedet, nyakadat ékszerekkel ékesítettem, elhalmoztalak aranyos ezüstös ékes