A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
20 P. Orbán Miklós S.J., Róma A II. VATIKAN ZSIAAT A zsinati atyák egy szó- A társadalomtudomány művelői ciológus szemével. korunk minden közösségi megmozdulását és jelenségét szemmel tartják, %y senki sem csodálkozhat azon, hogy századunk minden valószínűség szerint egyedülálló eseményére a második vatikáni zsinatra is felfigyeltek. A zsinatról sem hiányzott a furcsa kérdéseket feltevő és meglepő megállapításokat leszűrő szociológus. Természetesen arra nem volt sem idő, sem alkalom, hogy a több mint 2000 püspököt szociális viszonyai felől szóban vagy írásban megkérdezzen. Ezért a zsinat szociológiai vizsgálatának a vezetője, Rocco Caporale, csak azokhoz fordult kérdéseivel, akiket a közvélemény a zsinat legtevékenyebb és legjellegzetesebb egyéniségeinek tartott. Az általa kiszemelt 73 bíboros és püspök a zsinaton megmutatkozó valamennyi irányzatot képviselte. A zsinat e főszereplői az egyház nemzetköziségét is eléggé kidomborították, ugyanis 39 különböző országból jöttek Rómába. A szociológust először is az érdekelte, hogy XII. Pius uralkodása alatt érlelődött-e már lassan a gondolat, hogy az egyház rendkívüli problémáira csak az egyetemes zsinat tud választ adni. A 73 megkérdezett bíboros és püspök közül 55 bevallotta, hogy XXIII. János pápa trónralépése előtt sohasem gondolt arra, hogy az egyetemes zsinatot össze lehetne hívni. 13 prelátus komolyan gondolt a lehetőségre, 9 kifejezetten reformzsinatot kívánt, míg 4 azt szerette volna, hogy - a régi idők egyetemes zsinatainak a példáját követve - a világegyház főpásztorai zsinaton ítéljék el korunk különböző tévta- nait. A második kérdés arra akart fényt deríteni, hogy egyes orszá- gokbankellő vitalitással működött-e a püspökkari konferencia. A válaszból ugyanis az előző kérdés anyagát lehetett kiegészíteni. Ahol ugyanis ez az intézmény a hitéletet minden szempontból figyelemmel kísérte és ahol a püspökök sűrűn találkoztak, tárgyaltak, ott a zsi-
