A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

18- Hát kendtek visszafelé! ! ??- ?????- Szóljon már sógor valamit.- Hát vissza. Mennyünk peni- tenc iázni.- Kentek? Hát nem kentek vót- tak a lőcsfalvi egyház oszlopai?!- Vonni vóttunk. De Sz. Péter azt mondta: "AzUr Istennek nem tellett kedve a mi templomépítésünkbe, mert nem Neki, hanem mi magunknak építettük. Mert hogy annyira akartunk benne parancsolni, hogy maga az Úr Isten sem jutott szóhoz benne. Meg hogy vele nem az O dicsőségét, hanem a magunk dicsőségét kerestük".

r- No megazUr Krisztus sem vót megelégedve - mondja a másik magyar - így mondta ezt maga Szent Péter. Mert hát O küldte a püspököt, meg a papot is, de mink azokat a magunk módján leszavaltuk. Oszt most a püspök urat ki kell imádkozni a purgatóriumból, mert annyi bosszankodást okoztunk nekie, hogy miattunk sokszor elszólta magát... Oszt vezekelni kell a plébános urunk miatt is, mert a nagy bánatba, amit csináltunk neki, öt évvel hamarább meghótt, mint ahogy az Ur Isten kirendelte vót nekie...- Hát ezt kendteknek kimérték?- Ki biz a! Most meg tíz álló esztendeig kell járni a lőcsfalvi templomba imádkozni, penitenciázni, mindent szívesen megtenni, amit a mostani új pap mond, oszt a vezetésbe büntetés terhe alatt nem szólhatunk egy kukkot, de annyit se. így van kiszabva.-Oszt, veszi át a szót megint az első, - megparancsolta Szent Péter, hogy tapasztalatunkat a mennyek kapujában mondjuk el a sógornak, meg a komáknak is, mert hogyha mi rajtunk nem okulnak, őket is hamarosan visszaküldik.- No, Isten áldja kendteket - szól a felfelé menő magyar. Én csak egyszerű, imádságos, dógos keresztény katolikus ember voltam világ életemben a lőcsfalvi egyháznál, hát így biztos an könnyen beenged majd Szent Péter....