A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
II lentmondófelfogásokalakultakki katolikus gondolkodók közt is a vallásszabadságra vonatkozó kérdésekben. Nyilvánvaló, hogy az egyház állásfoglalása nehezebbé vált, mint valaha. A legutóbbi évtizedek a különféle keresztény felekezetek közt is, és a katolikus egyház felé is örvendetes tényeket mutathatnak föl a keresztények egységtörekvése terén. Ez azonban a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdéseket még bonyolultabbakká és nehezebbekké tette. Valamennyien emlékszünk rá, hogy a II. Vatikáni Zsinaton talán ez volt a legtöbbet tárgyalt és a legtöbbet vitatott kérdés, és hogy egyetlenegy határozat sem ment át annyi át- és átfogalmazáson, mint az a határozat, amely az egyháznak a vallásszabadság kérdésében való mai álláspontját juttatja kifejezésre. A LEGNAGYOBB NEHÉZSÉG ormán származik, hogy a vallás- szabadság kérdésében a katolikus egyház helyzete lényegesen elüt más keresztény egyházak, vagy nem-katolikus vallások helyzetétől. A katolikus egyháznak ugyanis az a meggyőződése, hogy egyes-egye- dül a Krisztustól alapított apostoli egyház, amelynek Istentől rendelt megbízása az, hogy egyrészről a kinyilatkoztatást eredeti tisztaságában megőrizze és továbbadja, másrészről a megváltás müvét az idők végéig folytassa. Éppen ezért, nemcsak azt nem lehet soha elfogadnia, hogy Krisztus tanörökségét megcsonkítsák, de nem adhatja meg más felekezeteknek ugyanazt a létjogosultságot sem, amelyet önmaga számára meg kell követelnie, mint Krisztus történelmi egyháza számára. EZ A MEGMÁSÍTHATATLAN elvi álláspont azonban nem áll útjában annak, hogy az egyház akár a tévedésben lévő keresztényeknek, akár nem-keresztényeknek is megadja és elismerje azt a szabadságot, amelyre szükségük van, hogy lelkiismeretük szavát követhessék. Ennek a vallásszabadságnak és szabad vallásgyakorlatnak megvalósításához all. Vatikáni Zsinat igen értékes irányelveket fektetett le. Ha ezeket az irányelveket a katolikusok, a nem-katolikus keresztényekés a nem-keresztények a magukévá teszik, mindig meg fogják találni a módját annak, hogy hogyan lehet békésen egymás mellett élniük és egymás közt érintkezniük. Kétségtelen, hogy az egyház által lefektetett irányelvek minta lehetnek nem-katolikusokszámára is, hogy ők is megadják az egyháznak azt, amit tőle elvárnak. SZENTSÉGES ATYÁNK tudja leginkább lemérni azt, hogy a II. Vatikáni Zsinat által annyi megvitatás után leszűrt irányelveknek a megvalósítása mekkora előny lenne az egész emberiség számára,
