A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
8 gyelem állapotában végeztük el a szentáldozásokat. Az erkölcsi bizonyosság viszont nem hatalmaz fel a vakmerő bizakodásra. A gyakorlatban azonban ez az ellenvetés nagyon légből kapottnak és söté- tenlátónak bizonyult. Éppen az ellenkezője következett be. Még azok is, akik azelőtt nyakig merültek bele a bűnbe, miután elvégezték a nagykilencedet, oly öröm és hála töltötte el szívüket, hogy továbbra is kitartottak a jó úton és az elsőpénteki áldozás, sőt a még gyakoribb áldozás is szokásukká vált. Oly bőséges gyümölcsöt hozott a nagykilenced az egész világon, hogy még ha néhányan visszaélnének is vele, az sem tenné megokolttá a terjesztésétől való félelmet. Istennek minden adományával visszaélnek egyesek, Isten mégsem szünteti meg emiatt pl. jelenlétét az Oltáriszentségben, vagy bűnbocsánatá- tának közvetítését a szentgyónáson keresztül. Végül egy félreértésen alapuló ellenvetés azt hangoztatja, hogy sokan meghaltak a szentségek nélkül,jóllehet életükben akár többször is elvégezték a nagykilencedet, ahogy a kilenc elsőpénteki áldozást nevezik. Erre a válasz az, hogy Jézus ígéretének lényege az örök üdvösség biztosítása. Ehhez nincs mindenkinek szüksége a szentségek felvételére. Még akiket súlyos bún állapotában közelít meg a halál órája, Isten azoknak is módot adhat rendkívüli kegyelmével a tökéletes bánat felindítására, amely eltörli a lélekről a súlyos bűnöket. Minthogy azonban Isten általában a szentségeket rendelte a bűnbocsánat eszközeiül, teljesítheti ígéretét úgy is, hogy azoknak, akiknek a jó halálhoz szükségük van a súlyos bűnök megbocsátására, lehetővé teszi a gyónást, vagy legalábbis a betegek szent- ségénekfelvételét, amely még eszméletlen állapotban is közli a bűnbocsánatot, haelőtte legalább a túlvilági büntetéstől való félelemből (tehát kevésbé tökéletes bánattal) megbánta az illető bűneit. Sok feltűnő és rendkívüli esetről számolnak be a nagyígéret teljesedését ismertető könyvek, amelyekben Isten olyanokhoz is eljuttatta haláluk előtt a papot, akik pedig hosszú éveken keresztül elhanyagolták a gyónást- áldozást, vagy olyan területen éltek, ahol nem volt módjukban rendszeresen pappal találkozni. Az egyszerű emberek azonban általában a jóhalál jelének, sőt feltételének tartják, hogy előtte részesednek a szentségekben, s innen a félreértés, hogy a nagykilenced teljesedését összekötik a szentségek felvételével. Ez azonban, mint mondottuk, nem tartozik szükségképpen hozzá az üdvösség biztosításához, sőt egy szaktekintély még azt is lehetségesnek tartja, hogy a szentségekre vonatkozó szavak nem az Úr Jézustól erednek, hanem Szent Margit adta hozzá magyarázatképpen. A nagyméret lényege tehát az, hogy akik kilenc egymásutáni hó-
