A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
I A MINDENNAPOS KERESZTÉNY ÉLET 6. Tudunk-e hallgatni? Názáreti látomás. Vajon a Szent Családban a hallgatás uralkodott-e, a csendes szemlélődés, vagy pedig a közönséges családok mintájára a beszélgetés váltakozott benne a hallgatással, az ima a társalgással, a munka a pihenéssel? Minden jel arra mutat, hogy a közönséges családok példaképe volt, ahol mind a beszélgetésnek, mind a hallgatásnak megvolt a maga helye. Mégis elsősorban a benne uralkodó csönd tűnik fel nekünk. Máriahallja az angyaltól a nagy hírt: az Üdvözítő érkezésének bejelentését. Beszélgetésük rövid. Egyetlen fontos kérdés: ''Hogyan történik meg ez?" És a beleegyezés: "Történjék velem szavaid szerint". Utána mindent a hallgatás borít, nemcsak az egész világ, hanem még József előtt is, mert így kívánja a magasztos titkot illető tisztelet, és a teljes Istenre hagyatkozás. Másutt a Szentírásból megtudjuk, hogy Mária szívébe rejtette amit hallott, és örömeit is titokban tartotta. A hallgatás éppúgy erényes lehet, mint a beszéd. A szükség szerint felváltva kell gyakorolnunk ezt a két erényt. Az Egyházban is vannak hallgatag szerzetesrendek: a kármeliták, kartauziak és a trappisták. A csöndes, szemlélődő élet nagyszerű hagyománya bennük él tovább. De vannak mellettük külső tevékenységgel foglalkozó szerzetesrendek is, amelyek az evangélium parancsa szerint a háztetőkről hirdetik hangos és eleven szóval Isten üzenetét. Egymást egészítik ki ezek a rendek, s mindegyik pompás feladatot tölt be. A szemlélődök csendje táplálja az apostolok szavait. A források is a hegyek csendjében erednek, s onnan csörgedeznek le a völgyekbe és "Jézus nem válaszolt. Ez meglepte Pilátust". - (Márk 15,5.)
