A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
42 dön. Meg is teremté az Isten az embert, a maga képére, az Isten képére teremtette, férfivé és nővé teremtette. És megáldd őket az Isten, mondván; Szaporodjatok és sokasodjatok s töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain s minden állaton, amely mozog a földön". Ezután Isten az embernek adott mindent, amit teremtett: "Elkészüle tehát az ég és föld s minden ékességük. És befejező az Isten a hetediknapra munkáját, amelyet végzett, és meg- nyugovék a hetedik napon minden munkájától. .. " Ennél szemléletesebben és színesebben el sem lehetne mondani a teremtés történetét. Legalábbis egy keleti nomád népnek nem. Isten Ura nemcsak a mindenségnek, hanem a szavaknak is. Puszta szavával, azaz puszta akaratával és bölcsességével alkotott mindent. A rend is az ő műve s nem a véletlené. Ezt a beszédet mindenki megértette már akkor is, három ezer évvel ezelőtt. Természetesen nem kell mindent szó szerint venni. Hisz nem is ez a Szentírás célja ezzel az elbeszéléssel. Hogy csak egy-két példát említsünk: a Szentírás a teremtés hat napjáról beszél. De ugyanakkor a napot csak a negyedik napon alkotja az Isten. Hogyan számolták akkor előtte a "napokat"? Azután a Szentírás azt mondja Istenről, hogy "látta", "mondotta", "nevezte", "hítta"; meg hogy az égboltra "tűzte" a napot, holdat stb. Kinek mondta ezeket a szavakat Isten? Hisz akkor még rajta kívül senki sem létezett! Önmagának?! És csakugyan fogta "kezével" a csillagokat s az égre akasztotta? Hiszen Istennek se keze, se szeme, se szája nincsen: Isten Lélek, Szellem! Láthatatlan, anyagtalan, végtelen. Miért mondja akkor a Szentírás mégis, hogy "látta", "mondta" Isten? Hogy könnyűvé tegye számunkra annak megértését, hogy az egész világ midenestül az Ó alkotása. Tehát nem magától van. Minden, amit az égen vagy a földön látunk: a fény, az ég a csillagokkal; a föld a szárazföldekkel és óceánokkal; a növények, az állatok, egyszóval minden, ami van, ami él és mozog, Isten műve. Volt idő, amikor semmi se volt még. Csak Isten. Mert O mindig volt. Isten örök. A Szentírás első könyvében található teremtéstörténet értelmét igen szépen tükrözi a nyolcadik zsoltár: Uram, mi Urunk! széles e világon Minő csodálatos a te neved!
