A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

30

A Csordás-kanyar

(A lőcsfalvi pap naplójából.) /

Valamikor nem hívták semminek, csak egy kanyar volt az országúiban. De milyen kanyar?! Éles, mint a hajtú és a kanyar közepén afféle homokbucka rajta akácos erdőcskével, úgyhogy, aki a kanyarhoz közeledett, az útból bizony semmit sem látott. Ennek okából sok volt ott a közúti szerencsétlenség. Rendesen az autók futottak bele többnyire ökrös, tehenes szekerekbe. Mert bizony az ökröknek nincs gyepló'je, csak a gazda "Hajsza" mag "CSA"-ja irányítja ó'ket. S mikor felmerült a kanyarból egy "pöfögős veszedelem", ahogy a falu nevezte az autókat, rendesen már nem sikerült sem hajsz-szal, sem csálé-val, sem káromkodással a szekeret az útszélre húzni és meglett a baj. Veszekedett ezen éveken át a megye a járással, a járás a községgel. Mindenki tudta, hogy a kanyart át kellene vágni vagy az erdőt rajta kiirtani és a dombot lehordani, mert akkor mindig lehetne látni jó előre bármelyik ágában is közlekedik a "pöfögős veszedelem".

Ma már nincs ott sem a bucka, sem az erdő. Nincs is azóta baj, legfeljebb néhány autó szalad bele néha az árokba, de az az autó baja, miért nem vigyáz jobban magára, mondja a falu... De viszont a névtelen kanyar nevet kapott és pediglen CSORDÁS nevet, amiért manapság CSORDÁS-KANYAR néven emlegetik.

De miért éppen Csordás-Kanyarnak? Miért nem hívják Gulyás-Ka- nyernak, vagy Kondás-Kanyarnak? Hát azon egyszerú oknál fogva, hogy nem valamiféle állatseregletről neveztetett el, hanem Csordás Bódiról. Hogy miért, hát épp ennek megfejtésére íródik az a história.

Csordás Bódit ismerte öt falu népe is, ha nem több, mint a rossz pénzt. A foglalkozása miatt. Bódi ugyanis olyanféle tudálékos ember volt s mivel nem született zsákhordónak s testileg még favágónak sem válna be, hát könnyebb foglalkozás után látott. Az állásának bajos volna nevet adni, mert az olyan tarka és sokágú volt, mint maga az élet. Falu helyen: kommendálónak hívták, ami megfelelne a mi