A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK 27 IFJÚSÁG - OLT ÁRISZENTSÉG A legnemesebb feladat. A felserdülő ifjúság nevelését minden időben úgy tekintették az egyházban, mint Istentől ránk szabott egyik legszebb feladatot és egyszersmind egyik legnagyobb felelősséget is, amely a szülőkre, papokra és szerzetesekre, az egész keresztény hívőseregre egyaránt kiterjed. Annál a kézenfekvő oknál fogva, hogy azok a gyermekek, akiket ma nevelünk, lesznek holnap azok a felnőttek, akiktől az egyház sorsa függ. A keresztény nevelés jelentőségét szinte fölbecsülhetetlen mértékben fölfelé szökteti az a körülmény, hogy a II. Vatikáni Zsinat fönséges célkitűzéseit csakis ifjúságunk kellő nevelése útján lehet majd valósággá váltanunk. Amint a Szent Liturgiáról kiadott Rendelkezések legelső mondatában olvassuk: "A Szent Zsinat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a krisztusi életet a hívek közt napról napra elmélyítse". Mármost: a zsinatnak mind a liturgiáról szóló, mind egyéb rendelkezései, bármennyire üdvösek és célszerűek legyenek is, csak írott malaszt maradnak mindaddig, míg a hívek any- nyira magukévá nem teszik ezeket a Szentlélek által sugallt rendelkezéseket, hogy azok "életté" váljanak bennük! Nézzünk önmagunkba, vagy figyeljük meg bármelyik embertársunkat, azt kell megállapítanunk, hogy - a lényeget tekintve - azok maradunk egész életünk folyamán, amivé gyermek és ifjúkorunkban nevelődtünk. Azok, akik hivatást éreznek arra, hogy Istennek szenteljék magukat és apostoli életet éljenek, akár a világban maradva és foglalkozású- kát folytatva, akár közös életet élve egy kis csoportban, mint a Jézus Szíve Népleányai Társaságának a tagjai, írjanak bizalommal további felvilágosításért a következő címre: Society of the Sacred Heart Sisters 56 Spadina Road Toronto 4, Ontario, Canada
