A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
24 nyi jót tenni, mint a keresztény sajtó terjesztésével. Amint az új alapítás fejlődni kezdett, a "Testvérek" Budapesten nyomdát és könyvesboltot nyitottak. Ennek neve hamarosan ismertté lett az egész országban. Rövid időn belül a "KORDA" az ország második legnagyobb katolikus nyomdája és könyvkiadója lett. Sokan emlékeznek még a Mikszáth Kálmán-téri "KORDA" üzletre s a kedvességre, amivel ottmin- den vevőt fogadtak. Másik nagy munkája a Jézus Szíve Népleányai Társaságának! e I k i- gyakorlatok rendezése nők számára a péceli lelkigyakorlatos házban. A beszédeket rendszerint jezsuita atyák tartották, de minden mást a testvérek tettek. Sok fiatal leány találta meg ott hivatását s szentelte magát Istennek a lel kigyakorlat után. Még több készült ott fel keresztény család alapítására. Sok édesanya talált ott békét, erőtésörö- met, amit visszavitt a családjába. A lelkigyakorlatos ház mellett volt egy g a z d a sá g i iskolájuk is, ahol falusi lányokat képeztek ki jó gazdaasszonynak s jó édesanyának. Az iskola négy évig tartott s az elméleti tanítás mellett a leányoknak meg kellett tanulniuk minden gyakorlati dolgot, amire egy tanyán vagy gazdaságban szükségük lehetett. Ezzel a tudással együtt kaptak a növendékek egy nagyobb kincset is: mély hitet Istenben, bizalmat a Gondviselésben s szeretetet mindenki iránt. A legszebb terv azonban, ami egészen már nem valósul hatott meg a háború és az utána következő események miatt, egy teológiai főiskola volt női hallgatók, v ilágiak és szerzetesek számára. Itt is az elsőrendű cél gyakorlati volt: apostolokat képezni komoly és alapos teológiai tanulmányok ál tál. A munka nagy reménnyel indult, de egyelőre nem az volt az Isten akarata, hogy be is fejeződjék. így maradtak a Jézus Szíve Népleányai a világban,követve a Szentcsalád példáját, amelyik úgy élt, mint a többi ember, feltűnés nélkül, de mégis szeretetet osztva minden felé. Av ilágban való élés még abban is megnyilatkozott, hogy a tagok közül többen egészen megmaradtak családjukban. Ok is éppúgy a Társasághoz tartoznak, mint a többiek, de hivatásuk nem az volt, hogy különös munkával, külön vagy csoportokban élve hirdessék az evangéliumot, hanem hogy otthon a családban adjanak példát, s a munkahelyükön mutassák meg, hogy mindenütt lehet Istennek szentelt életet élni.
