A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
19 meg a világot. íme, ez a szenvedés keresztény tudománya. Egyedül ez ad békét. Gondoljatok arra, hogy nem vagytok egyedül, nem éltek kirekesztetten, elhagyatottan, nem vagytok fölöslegesek. Titeket Krisztus hívott, ti mutatjátok az Üdvözítő élő arcát. Jézus Krisztus nevében szeretettel köszönt benneteket a zsinat; köszönetét mond néktek, biztosítja számotokra az egyház barátságát, gondoskodását és megáld titeket. A zsinatnak a dolgozók- A zsinat idején mi, öt világrész hoz intézett üzenete így katolikus püspökei, más kérdészó I: sekközött azokkal a súlyos problémákkal is foglalkoztunk, amelyek az emberiség lelkiismeretét nyomják: világunk gazdasági és szociális viszonyai, a nemzetek együttélése, a fegyverkezésnek, a háborúnak és a békének a problémája. Annak is teljesen tudatában vagyunk, hogy az e problémákra adott megoldás nagy befolyással lehet a világ minden dolgozójának a konkrét életére. Most, hogy döntéseinket meghoztuk, a bizalom, a béke és a barátság üzenetével fordulunk minden dolgozóhoz. Szeretett gyermekeink, először arról akarunk biztosítani benneteket, hogy az egyház ismeri szenvedésteket, küzdelmeiteket, reményeiteket. Az egyház nagyra becsüli a titeket nemessé tevő erényeket, bátorságtokat, odaadástokat, lelkiismeretességteket, az igazságosság iránti szereteteteket. Az egyház elismeréssel látja, hogy mindegyitek a maga helyén, sokszor nagyon megvetett körül - ményekközött, milyennagy szolgálatot tesz az egész társadalomnak. Az egyház ezért hálás néktek, most szavunkkal köszönetét is mond érte. Az egyház ezekben az utóbbi években állandóan tanulmányozta a munka világának egyre bonyolultabb problémáit. Ahogyan soraitokban a pápai enciklikákat fogadták, ez is mutatja, hogy a dolgozók mennyi mindenben egyetértettek legfelsőbb lelki vezetőikkel. XXIII. János pápa, aki nagyszerű enciklikájával az egyház szociális tanát gazdagította, megtalálta az utat szívetekhez. Személyében világosan megmutatta, hogy az egyház mennyire szereti a dolgozókat, az igazságot, az igazságosságot, a szabadságot és a szeretetet, a világbé- kéneke tartó oszlopait. Az egyháznak erről az irántatok való szere- tetéről akarunk most mi is tanúságot tenni. Lelkünk teljes meggyőződésével mondjul^: barátotok az egyház. Bízzatok benne. A múltban gyakran sajnálatos félreértések a bizalmatlanság és megnemértés légkörét támasztották. Az egyház is, a munkásosztály is, mindkettő
