A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

7

ilyesfajta hitelesség szavatolása nem az Egyház feladata, s erre nem is vonatkozik tévedhetetlensége. Azért, még amikor a vizsgálatok teljesen kielégítőleg bizonyítják a kinyilatkoztatás megtörténtét, az Egyház akkor sem sorolhatja azt a hittételek közé, és nem teheti elfogadását kivétel nélkül mindenkire nézve kötelezővé. Erre egysze- rűennincs az Egyháznak felhatalmazása, s azért ilyent sohasem tett és sohasem fog megtenni. Általában az Egyház nem is nagyon törődik a magánkinyilatkoztatásokkal, hanem csak arra ügyel, hogy azokkal kapcsolatban a hívők tévedésbe ne essenek, vagy helytelenül ne viselkedjenek.

Még amikor valakinek boldoggáavatási szertartásával kapcsolatban az Egyház szigoré vizsgálatnak és bírálatnak veti alá azokat a magánkinyilatkoztatásokat, amelyekben az illető esetleg részesült, akkor is csak arra szorítkozik megállapítása, hogy azok nem tartalmaznak hitbeli tévedést. Azt azonban nem szavatolja az Egyház, hogy a kérdéses magánkinyilatkoztatások valóban Istentől erednek. Ennek eldöntése azok feladata, akik részesültek benne. Ha ők meg vannak győződve erről, kötelesek Istennek tartozó hittel elfogadni. Mindenkimás azonban meggyőződésének megfelelően hihet bennük, vagy elutasíthatja elfogadásukat. De még ha elfogadja is azokat isteni eredetűnek, a beléjük vetett hit pusztán csak emberi tanúbizonyságra támaszkodó, tehát "emberi" hit, amivel egyéb történelmi tényeket is elfogadunk szavahihető tanúk bizonyságára.

Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy egyes magánkinyilatkoztatásokat az Egyház alaposabban is felülvizsgál, és közlésüket jóváhagyja, mint pl. Sz. Hildegart, Sz. Brigitta, Sziénai Sz. Katalin és mások esetében történt. Ezt a pápák, főleg XIV. Benedek és X. Pius, ismételten világosan kijelentették. Maga az Egyház is csak mint emberi bizonyosságon alapuló történelmi tényeket fogadja el a- zokat a magánkinyilatkoztatásokat is, amelyek kezdeményezésére újabb ünnepeket vezet be, vagy újabb ájtatossági gyakorlatokat engedélyez.

Alacoque Szent Margit.

Ennek megfelelően vizsgálta felül az Egyház az Alacoque Sz. Margittal kapcsolatos magánkinyilatkoztatásokat is. Ezek a vizsgálatok már 1717-ben, tehát 25 évvel a Szent halála után megkezdődnek. A janzenisták támadása miatt azonban száz évig vártak azok folytatásával. 1827-ben Róma kijelentette, hogy semmi hitbelileg kifogásolhatót sem talált Alacoque Szent Margit irataiban. A boldoggáavatási