A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

7 ilyesfajta hitelesség szavatolása nem az Egyház feladata, s erre nem is vonatkozik tévedhetetlensége. Azért, még amikor a vizsgálatok teljesen kielégítőleg bizonyítják a kinyilatkoztatás megtörténtét, az Egyház akkor sem sorolhatja azt a hittételek közé, és nem teheti el­fogadását kivétel nélkül mindenkire nézve kötelezővé. Erre egysze- rűennincs az Egyháznak felhatalmazása, s azért ilyent sohasem tett és sohasem fog megtenni. Általában az Egyház nem is nagyon törő­dik a magánkinyilatkoztatásokkal, hanem csak arra ügyel, hogy azok­kal kapcsolatban a hívők tévedésbe ne essenek, vagy helytelenül ne viselkedjenek. Még amikor valakinek boldoggáavatási szertartásával kapcsolat­ban az Egyház szigoré vizsgálatnak és bírálatnak veti alá azokat a magánkinyilatkoztatásokat, amelyekben az illető esetleg részesült, akkor is csak arra szorítkozik megállapítása, hogy azok nem tartal­maznak hitbeli tévedést. Azt azonban nem szavatolja az Egyház, hogy a kérdéses magánkinyilatkoztatások valóban Istentől erednek. Ennek eldöntése azok feladata, akik részesültek benne. Ha ők meg vannak győződve erről, kötelesek Istennek tartozó hittel elfogadni. Minden­kimás azonban meggyőződésének megfelelően hihet bennük, vagy el­utasíthatja elfogadásukat. De még ha elfogadja is azokat isteni ere­detűnek, a beléjük vetett hit pusztán csak emberi tanúbizonyságra támaszkodó, tehát "emberi" hit, amivel egyéb történelmi tényeket is elfogadunk szavahihető tanúk bizonyságára. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy egyes magánkinyilat­koztatásokat az Egyház alaposabban is felülvizsgál, és közlésüket jóváhagyja, mint pl. Sz. Hildegart, Sz. Brigitta, Sziénai Sz. Kata­lin és mások esetében történt. Ezt a pápák, főleg XIV. Benedek és X. Pius, ismételten világosan kijelentették. Maga az Egyház is csak mint emberi bizonyosságon alapuló történelmi tényeket fogadja el a- zokat a magánkinyilatkoztatásokat is, amelyek kezdeményezésére újabb ünnepeket vezet be, vagy újabb ájtatossági gyakorlatokat enge­délyez. Alacoque Szent Margit. Ennek megfelelően vizsgálta felül az Egyház az Alacoque Sz. Mar­gittal kapcsolatos magánkinyilatkoztatásokat is. Ezek a vizsgálatok már 1717-ben, tehát 25 évvel a Szent halála után megkezdődnek. A janzenisták támadása miatt azonban száz évig vártak azok folytatá­sával. 1827-ben Róma kijelentette, hogy semmi hitbelileg kifogásol­hatót sem talált Alacoque Szent Margit irataiban. A boldoggáavatási

Next

/
Thumbnails
Contents