A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
4 Magán-kinyilatkoztatás Egyesek semmi jelentőségetsem tulajdonítanak a magánkinyilatkoztatásoknak, mások egyenrangúaknak tekintik a Szentírásban tartalmazott kinyilatkoztatásokkal. Kinek van igaza? Amikor valamit kinyilatkoztatunk, egy eddig titkos, rejtett dolgot hozunk nyilvánosságra. Az isteni kinyilatkoztatásban közvetve, vagy közvetlenül Isten ad tudtunkra valamely igazságot. Isten tanúskodik, biztosít minket valaminek igaz voltáról. Isten kinyilatkoztatásában teljes bizonyosságot szerzünk egy igazságról, hiszen 0 se nem csalatkozhat, se minket be nem csaphat. Ezért az ilyen igazságokat "isteni hittel" ( más szóval: Istenbe vetett hittel) fogadjuk el. A jelen üdvösségrendben Fia és az Általa küldött Szentlélek közvetítésével Isten az igazságoknak egymással szerves kapcsolatban álló csoportját adta tudtunkra. Ezeket az igazságokat nevezzük "hittételeknek". Őrzésüket az apostolokra és rajtuk keresztül az Egyházra bízta. Isten ezeket az igazságokat az egész emberiség számára nyilatkoztatta ki és elfogadásukat mindenki számára kötelezővétette. Ezek képezik a "nyilvános kinyilatkoztatás" anyagát. Ez a kinyilatkoztatás befejeződött Szent Jánosnak, az utolsó apostolnak halálával. Isten ehhez nem fog semmit sem hozzáadni, és az Egyház sem adhat hozzá semmit sem. Az Egyház feladata ugyanis nem az, hogy újabb igazságokkal gyarapítsa a nyilvános kinyilatkoztatást, hanem csupán arra kapott megbízatást, hogy azt érintetlenül megőrizze, teljesen és változatlanul továbbadja, isteni eredetéről tanúskodjék, és csa- latkozhatatlan tekintélyével kifejtse és magyarázza. A magánkinyilatkoztatásban viszont Isten, amikor ez neki úgy tetszik, természetfeletti módon közöl valakivel egy igazságot, akár az illető, akár mások javára. A magárikinyilatkoztatás vagy egy már kinyilatkoztatott igazság kifejtésére, vagy teljesen új utasítás közlésére vonatkozik. A magánkinyilatkoztatást csak azok kötelesek isteni hittel elfogadni, akik kellőképpen megbizonyosodtak isteni eredeté-
