A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

20

kocsijára? - huncutkodott Gyuri kocsis.- Csakúgy példálózás okából. Mert Zsizsik Károly urammal is történt hasonló dolog.- Csak nem vót’ az ú istrángja is vásott?- Nem épp az istrángja, de istáiló kapujának a retesze.- Táncsaknem egy berregő' herkentyű ijesztette meg azt is? - hunyorgott vissza bizalmasan a kocsis.- Zsizsik Károly is tudta, hogy a retesz már nem teljesíti kötelességét, vagyis, hogy már nem jól reteszel. De hát, - gondolta, kicsire a zsidó sem ad... Igaz, pár perc munka lett volna, a költség talán semmi. De Zsizsik Károly nagyvonalú ember volt.- Tán csak nem akarja rám fogni a főúr, hogy én is olyan "nagyvonalú-féle" vónék?!- Most aztán többet ne szakíts félbe, hadd mondjam el az egészet egyfolytában okításodra...

Erre Gyuri kocsis megszeppent és köteles tisztelettel hallgatta gazdája szavát.- Hát az úgy történt, hogy mivel már nem jól záródott az istálló ajtaja, könnyű volt egy kis lökéssel kinyitni. Ezt sokszor egy erősebb szélroham is megtette... így aztán az ajtó bizony gyakran nyitva maradt... Hol egy tyúk, hol egy liba eltűnésén panaszkodott oldalbordája. .. De egy olyan nagyvonalú gazda, mint Zsizsik Károly még erre sem sokat adott és a zár meg mindig nem javítódott meg...

Közben egy autó suhant el mellettük és Gyuri sápadtan szorongatta a gyeplőt.- Egyszerre aztán észreveszi a gazda - folytatta rendületlenül a pap - hogy egy süldő szökött ki... Ezt aztán már még egy olyan nagyvonalúgazda sem tűrhette. Mozgósította az egész porta népét a szökevényröfögő befogására. Futott is mindenki: a család apraja-nagy- ja, a kocsis, a béreslegény, még a mos óné is a mosókonyhából és kezdetét vette a szomorú végű malac-befogás.- De nem megy a fejembe, - morfondérozott Gyuri, hogy az istráng. .. meg a malac...- Csak várj a végire, majd megtudod, - türelmes ítette a pap.- A szolga legényeiébe akarván kerülni a visító süldőnek, egy ár-