A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

46

Bel sok ina i helyzetkép. - 19 45 - ---------- Cser László S.J.

Tíz óra múlhatott el. A kapu mellett egy szobában ágyainkat rendezgette Ho Lien Jung. Volt, aki leheveredett. En kimentem a kertbe. Csillagtalan, felhős, nyári éjszaka. Pipára tömtem és egyhangú lépteimet hallgattam. Ho Lien Jung mellém szegődött.- Valami baj van, Lien Jung?- Nincs semmi baj. Azaz, hogy... az atya pipafüstje kicsalt az udvarra.

Bár magam nem szívtam a csípős helyi cigarettákat, amitől csak köhög az ember, mindig hordtam egy kis csomagot nálam, kínálásra. Ho Lien Jung rágyújtott. A talpáig szívta le a füstöt és lassú élvezettel, ahogyan csak kínaiak tudják, bodorította ki a száján.- Elmentek a japánok, - állapította meg bölcsen.- EL Végignézted nappal a házat. Nem maradt semmi utánuk?- Egy-két elfelejtett gránát és kevés lövedék.- Mit csináltál vele?- Beledobtam a tóba, amikor senki se látta.- En egy kis kutyát és egy kis gyereket találtam a raktárban. A gyerek halálra rémült. Azt mondta, hogy szakács volt a japánoknál és a kutyát neki adták. Mondtam, menjen vele.- Kár volt elengedni a kutyát. A japán kutya jó. Veszedelmes idegenre, hűséges a gazdájához.- Találtam egy kis csomagot is. Azt hittem, amulett van benne, amit majdnem minden katona hord magán. Mit gondolsz, mi volt?- Kis buddha szobor?- Nem. Két különálló, gondosan bevarrt puha csomag. Fölnyitottam. Por volt.- Talán az ősök pora.- Én is azt hiszem. Visszacsomagoltam a gyolcsot és eltemettem. A holtak nyugodjanak.

Hallgattunk. Aztán Ho Lien Jung kezdte ismét;- Atya, láttad már a börtönt?- Milyen börtönt?