A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
A kátyus úton lassan baktattak Gyuri kocsis kezén a lovak Almásról hazafelé. A lőcsfalvi pap doktor barátjával ült a kocsin. Kocsis Etelnél voltak, aki a végét járja. Beszéd nincs, mert a pap (a doktor is érzi) nagy küzdelmet folytat magában az elkövetkezendő nagy megbízatás lebonyolításának mikéntje felől. A megbízatás tele van lélektani bonyodalmakkal. Ezt az orvos is tudja. így hát nem zavarja barátját. Örül, hogy nem neki kell megcsinálni, mint sokszor. Kocsis Etelnek ugyanis múltja van. Úgyszintén az urának is, Kocsis Máténak. Már huszonhét esztendeje külön élnek. Máté afféle sértett vadkanként tengeti magános, keserves életét. Etel meg Marinál, nővérénél húzta meg magát, aki egyetlen ápolója és vigasztalója. Etel megbotlott. Huszonhét esztendeje egy önfeledt szenvedély-haj - szólta pillanatban megszökött valami vándor-iparossal. Otthagyta urát fiával, aki akkor olyan hét-nyolc éves lehetett. Persze a kaland, amilyen forró volt, olyan rövid is volt, mint egy átvonuló nyári vihar s csak a pusztulást hagyta maga után. A vihar után Etel nővéréhez menekült s mint egy bűnbánó Magdolna onnan kérte a bocsánatot Istentől, embertől csalódott, összetört szívével. Isten megbocsátott, de az embere nem. De Isten kirótta rá a nagy penitenciát. Etel hívő lélekkel megadta magát sorsának és viselte. Elfogadta bűnéért Isten kezéből a vezeklést. De Máté nem volt hajlandó megbocsátani. Nem tudott. Sőt kerülte Almást, mint a veszedelmet, mert őrült gondolatai támadtak, ha hűtlen asszonyára gondolt, aki most ott élt. Tudta, ha valahol véletlenül is találkozik vele, élve nem kerül ki a kezei közül. így hát kerülte. De nemcsak Almást, - hanem az Istent is vele együtt, a papját is. Mert azokat is okolta. Főképp, mikor fia legénnyé serdült és a komor, örömtelen apai házból elmenekült. Szerzetes testvér lett a minorita atyáknál Egerben. így a jóságos Isten duplán is hibás volt; először, mert - mint Máté hitte - elvette tőle feleségét és nyugalmát; másodszor meg ráadásul még a fiát is elvette tőle. Szegény Szeverusz testvér, mert ez lett az új neve, hiába próbálkozott. A sértett férfiúi önér(A lőcsfalvi pap naplójából. Kocsis Mát megbocsát
