A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

2

tak ebben. Az Ars-i plébános például tudta, hogyan kell hallgatnia másokra, s jóllehet naponta 16 órát töltött a gyóntatószékben, mégis mindenkinek az volt a benyomása, hogy oly figyelemmel hallgatta őt, mintha semmi más dolga sem lett volna. Csodálatos adomány ez, és páratlan hatása van. Semmi sem nyitja meg ugyanis jobban a szíveket, mint mások teljes figyelemmel való hallgatása, s az előttünk feltárt gondok részvétteljes megosztása. Ez a türelem iskolája, de még inkább az önmagunkról való megfeledkezés iskolája.

Ne csak a szavakra figyeljünk.

Nemcsak arra kell figyelnünk, amit hallunk, de azt is észre kell vennünk, amiről hallgatnak. Nem sokan képesek felfogni a sutának ttínő hallgatás értelmét, a félig kiejtett, vagy elhallgatott szavak jelentését. Csak a szavakra, a hangokra figyelnek, a kényszeredett némaságot és a félénken, csak félig-meddig közölt mondanivalótnem értik meg. Néha épp az ellenkezőjét kell értenünk, mint amit a szavak általában jelentenének, mint ahogy a Szűzanya is helyesen értette akánai menyegzőn Fia látszólag visszautasító szavait. Látszik ez a szolgáknak adott utasításából. 0 nemcsak a szavakra hallgatott.

Akkor is meg kell hallgatnunk másokat, ha esetleg mi jobban értünk ahhoz, amiről szó van, mint a beszélő.

Vannak pompás egyének, akik figyelmes hallgatásukkal beszédre tudnak ösztönözni másokat, és fel tudják kelteni bennük a legnemesebb érzelmeket, felbátorítják őket, hogy önmagukat felülmúlva megfeleljenek a várakozásnak. Ritkán találkozunk ilyenekkel, de nem egy íróról tudjuk, hogy feleségük figyelmessége és együttérzése indította őket és adott erőt nekik írói tevékenységükhöz.

Boldogok, akiktudják, hogyan kell figyelmesen hallgatniuk Istenre. Nehéz elhinnünk, hogy Isten szól hozzánk, pedig állandóan mond nekünk valamit. De akkor miért nem halljuk szavát? Egyszerűen azért, mert nem figyelünk rá. Ha nem kapcsoljuk be a rádiót, nem halljuk a zenét a szobában. Pedig a szoba tele van zenével, csak be kell kapcsolnunk rádiónkat. Ugyanígy rá kell irányítanunk figyelmünket Isten szavára, s meghalljuk őt amint hozzánk szól a Szentírásból és az életeseményein keresztül, legyenek azok rendkívüli csodák, vagy az isteni Gondviselés mindennapos ajándékai. Ahhoz azonban, hogy meghalljuk Istent, az általunk csapott zaj közepette, amikor minden az O hangjának elnyomására törekszik, ahhoz meg kell találnunk azt a hullámhosszat, amelyen közli akaratát azokkal, akik imádkoznak hozzá s csendben hallgatják Ót.