A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
48 meg. Mi nem azzal az otthoni, kedves, teázó, kicsit bizalmatlan és zárkózott, de színes kimonókban hullámzó és ügyetlen facipőkönbá- josan tipegő néppel találkoztunk össze. Ide, mint katonák és ellenségek jöttek. Először talán sokan közülük azzal a jóakarattal, hogy rendet teremtsenek egy zilált és rosszulvezetett országban, - de hamarosan látniuk kellett, hogy idegenül, ellenségesen fogadja őket a nép. Evek múlva, izoláltan, vidéki sáncaik mögött meghúzódva, bizalmatlanul, családjuktól elszakadva, állandóan abban a tudatban, hogy itt gyűlölik őket, elkeseredett, vérengző vadakká váltak. A misszió elhagyásának tervét majdnem keresztülhúzták a gerillák. A japánok fölpakolták teherautóikat, összefogdosták a közeli falvak népét, állatát teherhordásra és már készen álltak, mikor éjszaka, az indulás előestéjén a gerillák fölásták az egyetlen utat. Várni kellett, míg a japánok összehajtják ugyanazt a népet, mely a gerillák parancsára fölvagdalta az utat. Két nap múlt el. Egy reggel hirtelen útrakeltek a japánok. Siettünk át elhagyott telepünkre. A nép betódult, hogy bútorátmentse. Egymásét rabolták, lopták. A japánoktól hátrahagyott értéktelen holmi között turkáltak. A japánoktól épített erődítményeket szedték szét. Az ő házuk téglája volt. A mi dolgunk? Vigyázni, hogy tévedésből a misszió épületeit szét ne szedjék. Még felejtené a rövid emlékezetű nép, hogy ezeket a házakat nem a japánok építették, ha erőszakkal el is tulajdonították aránylag hosszú időre. Este már csukva, pántokkal megerősítve zárulták be a kapuk. Közeledett az éjszaka. A gyerek is tudta, hogy a gerillák látogatást tesznek. Az utolsó hátrahagyott patront is előkaparják, ha van. Beosztottuk, ki hol őrködik az éjjel. A főkapunál a francia filozófia tanár, egy-két növendék és Ho Lien Jung, a püspök portása őrködtünk. Ho Lien Jung külön említést érdemel. Magas, sovány, vad, kemény tekintetű, nem éppen fiatal ember. Volt már földművelő, kereskedő, színész, japánbarát, gerilla és pártbeli kommunista. Aztán gondolt egyet és úgy mondta, hogy csak az Isten segít ezen a bitang világon. Komolyan csinálta. Csak névleg volt portás, ezen túl mindenes. Minden nehéz intéznivaló könnyen megoldódott a kezében. Eleinte kellő óvatossággal kezelte a misszió, de aztán bebizonyosodott, hogy komolyan veszi munkáját. Ha imádkozott, olyan mozdulatlanul térdelt, mintacövek. Ha társalgóit, akár egy jó színész. Ha vásárolt, mint a kereskedő. A parasztok között paraszt lett. A japánok nyelvét is értette. A kommunista csapatokét? Az ezen az éjszakán dőlt el. (Folytatjuk)
