A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

40

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

AZ IKREK

Gergely Jóskát úgy ismerték a faluban, hogy a "Dundi". Pirospozsgás, lányos képű legény volt. Tagjai is olyan kövérkésen gömbölyde- dek, hogy némelyik soványabb menyecske is megirigyelhette volna. Szíve olyan volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni. A lőcsfalvi papnak is sok kedve telt benne, mert Jóska volt a Legényegylet "udvari bohóca". Ahol Jóska ott volt, ott volt ám kacagás! Tudta szórakoztatni a "bandát". De ami a legjobban tetszett papjának az volt, hogy vérbeli földműves volt. A föld szerelmese. Úgy bánt a földjével, birtokával, állataival, mint a gondos anya a gyermekével és éppúgy örült minden sikernek és búsult minden csapáson, mint az anya gyermekei sorsán. Büszke is volt rá Gergely Bá’, aki egy személyben az apátsági szőlő nevezetes vincellérje is volt. Sokszor elmesélte, hogy a kis Jóska fia már kicsi korában milyen nagy gazda volt. A kertjük végiben neki is volt födje. Nem nagy darab, csak néhány ágyasnyi. De az az övé volt és szüntelen benne mesterkedett. A tanító is szívesen mesélte, hogy ismétlő iskolás korában Jóska volt az egyetlen igazi érdeklődő. Mindent tudni akart: hogy kell fát szemezni, ojtani; hogy kell magot nemesíteni, növényt termeszteni, fajgyümölcsöt nevelni. .. És azt mind ki is próbálta a maga ,fbirtokán". így hát Jóska aközvélemény szerint megérte a maga pénzét. Egyet ugyan hibáztattak benne legény cimborái, hogy jókedvű ugyan, de mégsem szeret mulatni; szép fiú, de nem sok kárt tesz a lányokban. Igaz, az ilyen csak a legény pajtások szemében "hiba", papja szemében, no meg a higgadt öregek szemében, inkább erény. Annál meglepőbb, hogy mégis az történt vele, ami történt.

Egy szép augusztus közepén búcsú volt Szentlászlón. Abúcsúsnép a mise után már hazafelé énekelte az éneket a processziőban. Fele útján, egy erdei tisztáson aztán éhesen letelepedtek és hozzákezdtek "abrakolni", ahogy arrafelé mondogatták. Letelepedtek, ki családostul, ki cimborástul, ki meg egy magában a fűre, fatuskókra vagy kidűlt szálfákra. Előkerült a fehér batyu, kosár, tarisznya, kinek mi-