A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

37

7*

9 9

Magasztos küldetés. A 2. század első feléből maradt

fönn egy ismeretlen szerzőnek bizonyos "Diognétusz"-hoz írt levele. A levél első része gyönyörű szavakkal szemlélteti a keresztények magasztos életfölfogását és annak megfelelően mindennapi erényes életüket.A levélnek ez a része ezekkel a szavakkal záródik: "Hogy röviden mondjak mindent; ami testünkben a lélek, az a keresztények a világban".

Sajnos, manap nagyon sok keresztényből kiveszett az a tudat, hogy mint kereszténynek, a maga megszentelt, Istennek tetsző életével, a világot kellene megszentelnie, Istenhez közelebb emelnie. Nem mintha a kereszténység maga vesztett volna erejéből, vagy ma más volna a küldetése, mint volt föllépésének első századaiban! Nem a kereszténység, hanem a keresztények a hibásak; nagyon sokan közülük megfeledkeznek a kereszténység egyik-másik lényeges tanításáról is.

Lelki szegénység. Krisztus Urunk a hegyi beszédjében a legelső "keresztény" erénynek a szegénység szeretetét jelölte meg: "Boldogok a lélekben szegények". Mégpedig azért, mert nem kötik le lelkűket múlandó javakhoz és ezért alkalmasak Isten legnagyobb kegyelmi ajándékaira: "övéké a mennyek országa".

A történelem is azt igazolja, hogy a példás keresztény élet ott virágzott, ahol az emberek lelkületbeli és tényleges szegénységben éltek. Szegénységen nem éhinséges nyomorgást értünk; az éppen nincs összhangban Isten terveivel! Éhségtől korgó gyomorral, fűtet- len hideg szobában dideregve éppúgy nem lehet se lelkünket Istenhez emelnünk, se erényeket gyakorolnunk, ahogyan egy növény sem virulhat terméketlen talajban és napsugár nélkül. A "lelki szegénység" álláspontja annyit jelent, hogy különbséget tudunk tenni az élethez szükséges javak és a tisztán fényűzési javak között. Ahol általános