A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
Béky Gellert S.J., Japán 25 ipüs© otim& a. í iia agí^&iaa A hazatérők legelső dolga volt, hogy a templom romjain oltárt emeltek. A szent cselekmények ezzel újra elkezdődtek az elpusztított városban. - Majd Zorobábel vezetése alatt hozzáláttak egy új templom építéséhez. Mikor a szamaritánusok hírét vették ennek a nagyszabású vállalkozásnak, önként fölkínálták segítségüket a munkához. Hiszen Jávát ők is tisztelték, ha nem is olyan "fanatikusan" (mint szokták mondani), amint azt a júda- beliek tették. A templomépítők azonban hallani sem akartak róla. Lehet, hogy attól féltek, hogy a szamaritánusoknak pogánysággal átitatott vallásossága csak megfertőzi Isten kimondhatatlan szentségét. Ez ellen pedig kétszeres gonddal küzdöttek a fogság után. Többé semmiféle megalkuvásnak nincs helye Jeruzsálemben és a templomban! Ezért udvariasan bár, de határozottan elutasították a fölajánlott segítséget. 'AmwsÄs Ez azonban vérig sértette a szamaritánusokat. Ettől kezdve mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a templom építését. Először úgy volt, nem lesz a tervből semmi. Az ellenség folytonos ás- kálódása és a pénzügyi nehézségek miatt abba kellett hagyni az építkezéseket. \ A próféták azonban, mindenekelőtt Aggeus és Zakariás, nem hagyták annyiban a dolgot. Az ő buzgólkodásuknak köszönhető, hogy újra nekifogtak az építésnek. S hogy a szamariabelieknek is elvegyék kedvét az ellenséges indulaté beavatkozástól, magától Dáriustól eszközölték ki az engedélyt a munkálatok folytatásához. 515-benkész volt az új templom. Alapja kicsi, méretei szerények voltak. Nem csoda, ha az öregebb papok és családapák, akik még látták a salamoni templom fényes dicsőségét, siránkozni kezdtek a szegényes istenház láttára. A fiatalság azonban annál boldogabb
